Utánatok is kémkednek otthon?

Igen.

ifjabb Jim Bond.

Vannak ám a saját háznál szerényebb megoldások is...

Nem. Ugyanennyi idős vagyok és külön élek a szüleimtől, a párommal. Nyomozni nem nyomoztak utánam sosem, nem adtam rá okot. Beleszólni beleszóltak sok mindenbe, így szóba sem jöhetett, hogy hozzájuk költöztessem a párom.

Miben nyilvánul meg a szüleid kémkedése?

Többnyire a testvéreim kémkedtek utánam, főleg az öcsém. Mindenbe beleverte az orrát akárhányszor elmentem otthonról mindig feltúrta a cuccaimat és ha olyasmit talált kikérdezett meg idegesített mindennel. Szerencsére a szüleim nem ilyenek ők tiszteletben tartják hogy a szobám szent csak vészhelyzet esetén menjenek be. Az öcsém legdurvább húzása az volt amikor kilopott 1-2 ruhát a szekrényemből és a barátnőjével felpróbáltatta azt, meg nem egyszer volt olyan hogy az apróimat is meglovasította. Szerencsére már nincs ilyen probléma, mert apám felújította a régóta nem használt tetőtéri kislakást direkt nekem hogy ne legyen ezzel gondom azt én bezárom magam után ha úgy van meg ha jön a barátom akkor nyugodtan lehessünk kettesben és így a tanulásban sem zavar a dolog. Csak nekem meg anyáméknak van kulcsuk hozzá, testvéreimnek az a hely tiltott tehát vagy a szüleimmel mehetnek be oda vagy az én jelenlétemben főleg azok után amit műveltek.

Amikor fent laktam még 5 éve akkor anyám kezdett el kíváncsiskodni utánam mindenbe beleszólt. Amikor reggel elmentem boltba a párom még ott aludt anyám meg felment rányitott és akkor volt egy nagy veszekedés, akkor teljesen kiborult a bili és abban az évben végeztem el a szakmai tanfolyamomat kaptam jobb munkát és mentem albérletbe, így megszabadultam ettől a problémától. Az idő alatt zártam a szobám ajtaját, ami úgy volt személyes cucc azt elrejtettem, egy zárható szekrényben, így kb megelőztem a bajt, igaz csak rövid távra volt jó megoldás.

utánam is örökké nyomoztak...nemtom mit akartak annyira találni, mert se piát, se drogot, még cigit sem "rejtegettem". ez volt a mániájuk. pedig még a tamponjaim is anyám szekrényében voltak, ha kellett volna neki, ott találja.

annyira utáltam. én azt csináltam hogy kivágtam pár unalmas könyvem lapjainak közepét és oda rejtettem a szerelmes leveleket, mini napló-noteszt stb.

meg elkértem öregapám kis vasládáját és kódos lakatoto vettem hozzá, abban tartottam a pénzem.

de mikor 18 elmúltam, valahogy megunták a kutogatást és rájöttek hogy nem találnak semmi érdekeset, nincs rejtegetnivalóm

és felhagytak vele

tesóm járt be még néha lopni az öngyújtóimat - de rács.szett, m már magamnál hordom őket mindig.

21/L

Ó, én ténylegesen paranoista vagyok.

De próbálok küzdeni ellene. Anyiékkal semmi baj, tiszteli a magánterületemet, én is övét, tesóm meg zárt ajtó mögött él szóval olyan mintha egy leprás kerülne téged nagy ívben mert fél, hogy elkap tőled valamit ő. (pl saját külön tányér, műanyag étkészlet, külön gép, fürödni csak éjfél után de azt se a kádban csak a zuhanyzóban amit egyedül használ stb.) :) kis aranyos :)

Mondjuk vannak dolgok amik frusztrálnak de győzködöm magam, hogy szimplán hülye vagyok s természetes.

Ilyen mikor közölte anyu, hogy lehalgatják a telefonunk, internetünk ellenőrzik apa munkája miatt.

Vagy, hogy szemből egész nyáron szexeltek s nemhúzhattam fel a redőnyöm hiáéba volt meleg.

Imádok lovagolni de már a ló is hülyének néz, hogy folyton hátra lesek mikor veszti el a patkót.

Mindig beKELL csukni rendesen minden fiókot, szekrény ajtót éjjelre nehogy "kijöjjön" rajta valami.

Az ágy alatti kezekkel i így vagyok. ezért pattogok s már párszor leszakadt az ágy! :D

Egyszer koszcsíkot fedeztem fel a kádban s azóta dühöngve sikálom hetente. Ha balhé van a konyhán vezetem le a feszűltségem, nehogymár abba is beszóljanak s ilyenkor jaj a lűbos ajjaknak de a tűzhely rácstól rettegek még hizzáérni is.

Fikikailag rosszúl leszek a nyers hústól, szagtól, nem érintek ilyesmit. De elképzelem, hogy pengével valakit kivéreztetek erotikusan. :)(ez egy vágást jelent ami akkora csak mint egy borotválós baleset szóval két cseppet)

Félek tőle, hogy lenyelek pókokat álmomban ezért félig takaró alatt tartom a fejem.

Buszon folyton arra a perverz gondolatra jutok, hogy többé vagy nem kapaszkodok (ezért rövidesen kitörik a nyakam) vagy kesztyűt húzok mert elkapok valami szart a kapaszkodóktól.

Az egész család meggypződése, hogy bibliofilként én

minden alkalomra könyvet akarok de csak orvosit kapok. Betegségekről, élősködő parazitákról stb. Így már hipohonder is lettem.

Tömegfóbia, fényfóbia, mély agresszió amit ellensúlyoz a félénkség, ön bizalomhiány stb amikkel évek óta pszihológushoz, pszihiáterhez akarnék fordúlni ha nem lennék olyan mániás hogy minent elemzek, mindenki helyzetébe beleérzek, empátiám eget verdesi s így inkább a dokit elemezném vagy a kérdései hátterét s nemtudnék megfelelően nyitott, tiszta, társkezelő lenni a helyzetben. :(

ésatöbbi ésatöbbi