Miért néznek hülyének az álmaimért otthon?

A fejembe vettem ,hogy kimegyek finnországba tanulni és most teljes gőzerővel ezen dolgozok. El kezdtem komolyan venni az angol tanulást, áttanulmányoztam a finn felsőoktatást, utána néztem a szálláslehetőségeknek, a munkalehetőségeknek. Már felvettem a kapcsolatot a CIMO-val is (ők osztják az ösztöndíjat). Szóval nagyon rá vagyok állva.

De a családom csak kiröhög, hogy semmire nem fogok vele menni, mert nincs kinn ismerősöm és drága ott az élet, ők ugye nem tudnak engem anyagilag támogatni, de én már erre is találtam megoldást, mert lehet ingyenes utazni is hazám és finn között, mert adnak rá utazásit...

Szóval nem értem miért kell ilyen negatívnak lenni és azt mondani, hogy úgyse sikerül... ez néha annyira le tud lombozni :( (De a célomtól nem rettent el!)

Volt még valaki így? És sikerült megmutatnia a családnak, hogy mégiscsak sikerült? :)