Mi a véleményed erről a helyzetről?
Tervezzük párommal a közös életet, van egy ház amihez egy ilyen nyári konyha szerűség tartozik, persze azt is ki kéne bővíteni, teljesen lakhatóvá tenni egy személy részére stb, de ettől eltekintve (most nem ez a része a lényeges) felvetődött benne, hogy a barátja akinek nehezek az életkörülményei, betegek a szülei ha esetleg egyedül maradna akkor még nehezebb lenne, és van tartós betegsége is így ez is bekorlátozza a munkavállalását, na, szóval, hogy Ő akkor majd esetleg oda költözhetne velünk egy telken lévő kis házikóba, Mi erről a véleményem? Hát először is nagyon kedves, hogy ennyire gondoskodó a gyerekkori jó barátjával, de azért mégsem tetszik az ötlet, hogy lehet, hogy már az együttélésünk kezdetén kapunk egy részleges lakótársat, hisz mindig ott lenne, és mivel egyedül álló mondjuk karácsonykor sem mondhatnám neki azt, hogy bocs ez most csak ránk tartozik... Mikor lehetnénk kettesben? Meg nem azért de mennyire praktikus ha a barát ott lakik egy köpésre se a fiatal pártól vagy majdani családtól? Önző dolog ha én csak Vele és majd a gyerekkel/gyerekeinkkel akarnék egy családot alkotni mindenféle +1 fő nélkül?
Amúgy meg szerintem nem a mi dolgunk lenne, hogy sínre rakjuk vagy legalább ott tartsuk az ő életét is. Bár lehet, hogy ez a barát sem akarna a 'terhünkre' lenni. Nem tudom.
válasza:Nos,én tudnék mesélni a kedves hozzászólóknak is akik szerint nemes cselekedett,és neked is meg kell értened.
Évekkel ezelőtt szerelmes lettem.A párommal imádtuk egymást,közös jövőt terveztünk mint mindenki.A közös jövő: egy szép kis házikó,esküvő,gyerekek..
A páromnak is van egy nagyon jó gyerekkori barátja.Sosem zavart a barátságuk,mert velem is foglalkozott a párom mindig.Nem zavart az sem amikor albérletbe költöztünk,és nálunk aludt néha napján..Az sem zavart amikor a párom néha-néha említette,hogy ha szüksége lesz rá,ő a barátja mellé áll,és támogatja..Nem volt kifogásom,mert én is jó lelkűnek,szép gondolatnak tartottam.Összeházasodtunk..Majd beköltöztünk a hitellel vásárolt új házunkba..Elkezdődött az életünk.DE! 2 évre rá a barát hozzánk költözött.Eleinte nem zavart,mert mire vannak a jó barátok ha a bajban nem segítik egymást??Természetes volt,hogy a férjem segít.Később jöttek a gondok.Ha nagy ritkán összebújtunk hogy DVD filmet nézzünk,és mondjuk a film közben elkapna a szenvedély minket,akkor jött a kínos jelent,mert annyira természetesen élt már velünk,hogy simán beült a szobába filmezni velünk..Volt hogy a konyhában viccelődtünk a férjemmel,és bizony csókólgattuk,ölelgettük egymást,akkor ránk szólt,hogy "hééé itt vagyok ám" Nem volt egy kis zug sem ahol édes kettesben lehettünk..A szexet is csendben,lesve hogy éppen merre vam kellett csinálni.Amikor a férjemnek születésnapjára tortát sütöttem,és amíg elmentem a boltba pezsgőért,ő lazán vágott magának egy szelet.."Ugyan! Mit vagy kiakadva! Vagy elmegyek és veszek tortát neki" Nem értette meg,hogy ÉN csináltam,és ez volt a meglepetés.
Sajnos a nyaralás is erről szólt.Mi elterveztük hogy elmegyünk Olaszországba,ő természetesnek vette,hogy belünk jön..
Igen,mondhatjátok,hogy hülyék voltunk,miért nem állítottuk le,miért nem szóltunk neki..Szóltunk,leállítottuk,Duzzogott,megsértődött,majd minden maradt a régiben..Olyan mint egy rossz anyós..
Az ember hosszabb ideig nem tud együtt élni egy haverral..Képtelenség..
De amíg valaki nincs ilyen helyzetben addig könnyen kiabál kígyót,békát a kérdezőre..Ki kéne próbálni,és mindjárt nem lesz olyan nemes cselekedet..
Nálunk végül is a következő történt..A férjem és a gyerekkori barátja összekaptak valamin(egy meló miatt kaptak össze amit a férjem elvállalt,de a barátja elorozta tőle,mondván,hogy ő azonnal meg tudja csinálni,nem kell 3 napot várni)így elköltözött..
válasza:Vegye feleségül a haverját.
A haver meg szedje össze magát és ne zsaroljon másokat érzelmileg.
válasza:Én a helyedben nem mennék bele, bármilyen jószívű is vagy, ebből senki se jönne ki jól.
Megjegyzés, férfiként állítom, hogyha párom bejelentené, hogy huzamosabb időre hozzánk költöztetné barátosnéját minden eszközzel tiltakoznék. Amúgy szerintem a legtöbb férfi is.
válasza:Én albérletben élek egy haverommal aki most talált egy barátnőt magának. Eddig minden szép és jó volt de mióta a csaj minden este itt alszik már nem érzem jól magam a lakásban. Amint megjön, azután már csak a suttogásokat hallom kettejük között - ami természetes mert nyilván nem tartozik rám - de ez engem nagyon idegesít, úgy érzem mintha zavarnám őket. Ami valószínűleg igaz is. :)) Már gondolkodom a különköltözésen.
A válaszom a kérdésedre ezek után az, hogy én biztos nem engedném hogy a férjem, feleségem bárkit odahozzon a portára, pláne véglegesen. Még ha az a legjobb barát is.
Úgy döntöttem, hogy elmondom a véleményem és a meglátásom, aztán ki lehet fejezni a nemtetszést itt is és a Páromnak is, ha nem tetszik valami. Természetesen ez egy komoly probléma (még ha szerinte már egyáltalán nem is téma, mert elzárkózom tőle) de ezt akkor is tüzetesebben át kell beszélni. És ha úgy véli, hogy ez bármikor negatív irányba befolyásolhatná a kapcsolatunkat, mert ha Neki ez annyira fontos akkor miért ne lehetne ebből majd még probléma?. akkor még most(!) mielőtt akármit is lépnénk, jobb ezt tisztázni. És még azt is felvállalom, hogy ezzel esetleg mások szemében önző, akaratos sárkánynak tűnök. Ám legyen. Egész nyugodtan kereshet, találhat olyat aki ebbe belemegy, mert én tényleg önző vagyok = fontosabb a mi leendő családunk, mint akármilyen barát. Nekik is megvan a helyük, a saját életük, úgy alakították/alakítják ahogy jólesik.
Én csak az anyós jótékony hatását láttam egy házasságra (anyuéké - gyomorforgató, gusztustalan áskálódás ment anyós részéről, egy lélegzetet nem lehetett venni büntetlenül, rossz szó nélkül, de mindig úgy csinálta más ne hallja), ha ez csak feleannyi problémával jár, hát én abból sem kérek, egy család, egy házasság, maga az élet sem fenékig tejfel (biztos vannak kivételek) nem bonyolítanám meg még egy ilyen csavarral. Ez az én véleményem, aki nem ért velem egyet annak el lehet menni, akik meg itt minősítettek, hát ennyiből úgy hiszem nem ismerhetnek, de igen tényleg akaratos vagyok és makacs, van saját véleményem és ha az önzőség, hogy boldog akarok lenni, akkor önző vagyok, és akkor nagyon sokan vagyunk azok a világon, ha csak ennyi kell az önzőségéhez. Ja igen és nem szokásom elbújni a problémák elől, ezt sem zárom le itt, hogy ha nemet mondok akkor tárgytalan, mert ez sokkal összetettebb, problémásabb még ha Ő nem is látja.
Van egy értékrendszerem és határozott véleményem ami vagy tetszik, vagy nem, de valószínű hogy 3,5 év alatt csak kisült volna ha nem tudna elviselni.
Ilyen téren sajnos jó meg vagyunk 'áldva' ugyanis nem csak ez a barát van hanem van egy egyedülálló testvér is, aki párszor már megkritizálta, hogy mit hogy csinálok és a hátam mögött áskálódott, szóval egyenlőre Ő sem a szívem csücske.
válasza:Na akkor a másik oldal. Nekünk jól jött össze.
A Férjem elveszítette a munkáját és én is. Tartalékból éltünk, fogyott vészesen. Öt hónapos terhes voltam. Ekkor a férjem legjobb barátját kirúgta a barátnője, nem volt hova mennie. Mi felajánlottuk, hogy a másik szobát társbérlőként kiveheti. A főbérlőnk beleegyezett, egy tizessel elmelte meg az albérleti díjat.
A férjemnek sikerült elhelyezkedni, de csak minimálbérre.
Az együttélésünk nem működött volna, ha nincsenek szabályok.
Le volt fektetve, hogy a másik fél privát sféráját tiszteljük. Ez annyit tett, hogy kopogás nélkül a nyitott ajtón sem sétáltunk be a másik szobájába. Költségek korrekt elosztása, külön polc a kamrában, hűtőszekrényben.
Teljesen működőképes volt.
A vége az lett, hogy ő összejött egy lánnyal és külön életre indult, én pedig örököltem egy házat, abba beköltöztünk.
válasza:ma 09:41
Pár hónapig,talán 2-3 évig is működhet! DE nem egész életen át!!!
Azért az nem mindegy.
Egyébként annak idején a párom az unokatestvérének segített,hogy legyen hol laknia Budapesten(ő vidéki) hogy tudjon dolgozni.Jó szívvel befogadtuk,és semmi pénzt nem kértünk.Etettük,itattuk ingyen.Fél évig semmi gond nem volt.Külön szekrény neki,és külön szoba mindenkinek..Később elszaladt a ló vele.Először engedélyt kért,hogy a barátnője feljöhet-e 1 éjszakára.Engedtük,hiszen felnőttek vagyunk,tudjuk mi a helyzet.Később már napi rendszerességgel ott aludt a csaj is.A végén már a 4 éves lányát is hozta magával.Itt már hiába volt külön szekrény,ették a mi ételünket is.A 4 évestől egy falatot sem sajnáltam(bár senkitől) de elvártam volna,hogy megkérdezzék:"szabad megenni??
A végére annyira elszemtelenkedett a rokon,hogy elég volt.
Egy életen át nem megy az idegenekkel való együttlét..
válasza:Szia!
Végigolvastam a történetet. Szerintem megoldás lehetne, ha azt mondanád a férjednek, hogy szívesen támogatjátok a barátot, ha van nektek épp nagyon jól megy vagy egy ünnepen később (de nem szenteste) meghívjátok, esetleg ha nagyon rossz helyzetben van néha egy kis kajával, használt ruhával stb segíthetitek, de semmiképp ne költözzön hozzátok, mert arra rámenne a kapcsolatotok. Így te sem tűnnél egy sárkánynak, aki nem akar segíteni szegény szerencsétlenen, és ő sem tenné tönkre a közös életeteket. Állj ki a közös dolgaitokért, a barátság nem szoros családi köteléket jelent. És ha a barát van olyan jó ember, akkor meg fogja ezt érteni, és ő fog kicsit háttérbe húzódni, nem pedig még erőltetni a költözést. Az a normális szerintem hogy ha mondjuk én rossz helyzetbe kerülnék, akkor azért nem akarnék mások terhére lenni, a nyakukra mászni (szociális segítséget kérnék stb nem egy családhoz költöznék, akkor se, ha régen ismerem).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!