Másnak is nehéz a leszakadás a családtól? A sírás kerülget, ha arra gondolok h egyszer el kell menni innen.

Nekem is ugyanez a szitu. 19 éves vagyok, nem várhatom már el túl sokáig, hogy apám eltartson. Az első lépés az önállósághoz a munka lenne, de ilyen órarend mellett, amim van... :///

Ráadásul a házunkat is imádom, most lett nemrég kutyus is, a szobám már testre van szabva, nem akarom itthagyni :( De lassan eljön az ideje...

1 héten belül 18 leszek. Amint lehet, elköltözöm itthonról, szabad életet akarok élni, mindenféle szülői beleszólás és tiltás nélkül. Ez így van rendjén.

Engem is a sírás kerülget.. csak attól, hogy nem tudom, hogy lesz pénzem elköltözni.

f/17

Én már 14 évesen azt vártam, hogy leérettségizzek végre és mehessek. A fősulit is inkább levelezőn csináltam, hogy el tudjam magam tartani, annyira vágytam az önállóságra. Soha egy percig nem éreztem rosszul magam emiatt. Kéthetente egyszer hazamegyek látogatóba, és ez így elég.

Szerintem ez így van rendjén, de hát mindenki máshogy éli meg a dolgokat.

Gondolj arra, hogy végre te irányíthatod az életed, meghozhatod a saját döntéseidet, azt főzöl vacsorára ami neked esik jól, oda mész ahova akarsz, senkinek nem tartozol számadással semmiről. És még sorolhatnám az előnyöket.

A szüleidet meg bármikor meglátogathatod. Az elején neked biztosan nehéz lesz, de szerintem nagyon hamar rá fogsz érezni az önállóság ízére. :)