Mit gondoltok a mai kamaszokról? Régen is ilyenek voltak a kamaszok?

Ha már így belefolytunk az oktatásba:

Régebben vagyis még úgy a kilencvenes években is de leginkább előtte azért az érettségi is ért valamit.

Nem véletlen. Én véreset izzadtam mire matekból kinyögtem magamból annyit, hogy átengedjenek pedig mindig jó fejem volt a tanuláshoz, igaz a matek sosem volt az erősségem na de bumm, mindenben nem lehet jó az ember.

Ha az ember kijött az iskolából akkor a munkahelyén valami szaki maga mellé vette és ott beletanult. Értéke volt a szakmunkásnak mert rendesen kiképezték, és értéke volt az érettséginek.

Nem kellett diploma ahhoz, hogy elhiggyék nem vagy hülye és képes vagy önállóan, értelmes, hasznos munkát végezni.

Ma már a fiatalok szinte rá vannak kényszerülve, rengeteg egyetemista, főiskolás azért diplomázik mert már a legröhejesebb melóhoz is diploma kell amit röhögve elvégez egy középkorú érettségizett is. Kevesen vannak akik tényleg szakmai szempontok szerint tanulnak mert azzal akarnak később is foglalkozni. Aztán meg nem kellenek sehova mert nincs tapasztalatuk, senki nem veszi őket a szárnya alá, hogy csiszolgassa. Ehhez képest mindenhol azt szajkózzák, hogy a fiatal a jó mert azt még a cég a saját arculatára formálhatja. Nem látom ezt a kapkodást ami azt a formálást illeti. Sok a diplomás a munkáltatók meg kihasználják. Mehetnek recepciósnak ajtót nyitogatni, meg telefont felkapkodni. Mert ezért izzadt éveket. És nem kell a középkorú sem az érettségijével.

Tavaly voltam okj-s tanfolyamon.

Két dolgot tapasztaltam.

1. A fiatalabbak, fele annyira sem vették komolyan az egészet, mint a 35-55 éves korosztály. Valahogy kevesebb a felelősségtudat. Vagy még nem dolgoztak meg eléggé azért a pénzért amibe a tanfolyam került, de a kevesebb élettapasztalat nem hiba mi is voltunk huszonévesek. Majd a tapasztalat és az értékítélet is megjön idővel.

2. Talán mert a mi korosztályunk -30/40- fiatalon szembesült a változásokkal folyamatosan képeznünk kellett magunkat, hogy állni tudjuk a sarat és ne szaladjon el az élet mellettünk. Na persze nem mindenki én most csak magamból indulok ki. Én szinte kétévente ülök valami tanfolyáson.

Ezzel azt akarom mondani, hogy amikor beültem az okj-s-ra azt hittem majd a fiatalok viszik a prímet mi meg majd rajtuk lógunk tanácsért. Aztán jött a döbbenet. Az öregek mindig négyes ötös modulzárókat írtak és alapból jobb bizonyítvánnyal végeztek.

Három bukás volt. Alig huszonévesek. Ellógták, nem értették. Olyan minimális dolgokon csúsztak el, mint egy levél megfogalmazása, formázása word-ben.

Tehát tényleg lecsúszott az oktatás színvonala.Ezeken a feladatokon nekünk kellett volna elcsúszni.

És eljutottunk oda hogy már a harmincas korosztály is le van sajnálva az érettségijével együtt pedig mi még megkínlódtunk érte. Igaz akkoriban voltak a sulikban szakkörök, ingyenes korrepetálások, a szülők is leültek a gyerekkel tanulni.

Pedig az én anyukám már a felét sem értette annak, amit mi tanultunk.

Előttem szóba hozták az érettségit... Az egész rendszer hülyén van megoldva. A közép szint úgymond józan paraszti ésszel megoldható, persze ez se megy mindenkinek, viszont az emelt szinthez jóval magasabb tudás kell, mint egy középiskolai tudás. Én magyar emeltet csináltam, és a tétel anyagokhoz szinte semmi anyagunk nem volt a tankönyvből, pedig humán tagozat miatt bővített könyvünk volt. Egyetemi jegyzetekből tanultunk. Az írásbeli meg abszolút nem volt fair. Az összes tanár úgy kezdte a felkészítést, hogy gyerekek ne ijedjünk meg ha lesz olyan amit nem fogunk tudni, még tanár léttükre és nagy tudásuk ellenére is volt olyan amit még ők se tudtak....

A kérdésre: A világ másabb lett. A régi erkölcsök lazábbak lettek, ez nem feltétlen csak a gyerekek hibája.

30 éves nő vagyok.

Egész más volt, előttem már sokan leírtak sok mindent.Az én időmben, mikor 16-17 éves voltam, már volt a discokban drog, nem egyszer előttünk terítették, az egész disco tudta, látta. A biztonságiak semmit sem tettek, fél évente volt egy razzia, az utolsón amin én is ott voltam, még fegyver is volt.

Szerintem változtak is, meg nem is. Nehéz ezt az itt megszokott, elvárt terjedelemben kifejteni.

Abban biztos, hogy változtak a gyerekek, hogy általában már másképp nevelik őket, illetve sokszor sehogy sem nevelik. Igaz, én nem vagyok valami öreg, 25 leszek nemsokára, amikor én voltam kamasz, már akkor is kicsit máshogy voltak bizonyos dolgok, de azért nagyjából látom összefüggéseiben, hogy mi lett más. Korábban más volt az elvárás mind a szülőtől, mind a gyerektől. A szülőtől társadalmi elvárás volt, hogy járjon el dolgozni, otthon tegye a dolgát, bizonyos dolgokban korlátozza a gyereket, magyarán olyan dolgokat ne hagyjon a gyereknek, ami a kárára van neki vagy másnak. Most szerintem a szülőtől nem az a társadalmi elvárás, hogy dolgozzon, nem maga a munka, hanem az, hogy pénzt keressen. Ez ugyan annak tűnhet, de mégsem az teljesen. Nem tudom jobban elmagyarázni, valahogy arra gondolok, hogy most mindegy miként, de legyen minél több pénz (ami sajnos sokszor a legnagyobb erőfeszítések árán sem lesz annyi, amennyi elég, bár az is relatív, hogy mi számít elégnek), így sok családban a két szülő közül az egyik, vagy akár mindkettő reggeltől estig dolgozik (ha van mit). Persze az igények is megnőttek, így érthető, hogy pénzből is több kell. Pl. amikor gyerek voltam, még teljesen természetes volt, hogy egy családban egy autó van, egy tévé van, és a telefon közös tulajdona a családnak - persze mobil még sokáig csak az üzletembereknek volt, de nem is ez a lényeg, hanem hogy amikor még csak vezetékes telefon volt a legtöbb háztartásban, akkor nem volt fontos, hogy maga a telefon egy privát dolog legyen. Most viszont elvárt szinte, hogy az ilyen dolgokból annyi darab legyen, ahány személyes a háztartás (vagy ahány felnőtt van). Sok családban több autót tartanak fent (ez is érthető persze, hiszen sokaknak munkaeszköz az autó, nem csak annyi, hogy reggel elmennek vele, délután hazamennek), mindenkinek a szobájában van tévé, meg az egyéb ketyerék, olyan családot is keveset ismerek, ahol a számítógép még az egész családé lenne közösen. Fura nekem is visszagondolni, hogy az első számítógépünk még a nappaliban volt, és mindenki azt használta.

Na, tehát ugye megnőttek az igények, sokkal több dologra kell egy szülőnek költenie, amire régen nem kellett, egyszerűen mert vagy még azok a dolgok nem léteztek akkoriban, vagy elég volt belőle összesen egyet megvásárolni (gondolok itt ugye az autóra, tévére, dvd-re/akkor még videóra, telefonra, vagy újabban a számítógépre, stb.).

De ugyan így már az egészen kisgyerekes szülők felé is elvárás, hogy MINDENT megvegyenek a gyereknek, különben burkoltan vagy nyíltan, de sokszor megkapja, hogy minek vállalt gyereket, ha nem tud neki mindent megadni. Nézz csak szét az oldalon, itt is sokszor találkozhatsz ilyennel. Na de az árak is jócskán felmentek, aminek egyrészt gazdasági okai vannak, ebbe most nem mennék bele, annyira nem is értek hozzá, de a másik az, hogy a kereskedők is okosan rájöttek, hogy a kisgyerekes, főleg első gyerekes szülőkről mennyi pénzt le lehet szedni, hiszen persze, hogy mindenki a legjobbat akarja a gyerekének. Kezdve a nagyon borsos árú babakelengyével (százezres babakocsik, persze vannak olcsóbbak is, na de könnyű egy kezdő szülővel elhitetni, hogy csak a drágábbak érnek valamit), aztán ott vannak a méreg drága foglalkozások, mint babamasszázs, nyelvtanulás piciknek, babaúszás, stb., ezek sem olcsók, na meg a temérdek készségfejlesztő játék. A szülők is szép lassan megszokják, hogy bizony a gyereknek minden vélt vagy valós igényét ki kell elégíteni, és ez a későbbiekben is így marad, így semmi meglepő nincs benne, ha a kamasz korukra is elvárják, hogy megkapjanak mindent, "amit a többiek is". Sok tini nincs rákényszerülve arra, hogy esetleg valami vágyott dologra (legyen az egy csinos ruha vagy egy új telefon) neki kell összegyűjteni a zsebpénzét, és bizony ki kell várni, amíg megveheti, elég egy kicsit nyaggatni apát anyát, és akkor megvan ami kell.

A családi szokások is sok téren átalakultak/átalakulnak, ami persze egy természetes folyamat, de nem biztos, hogy minden téren hasznos. Amikor én voltam nagyobbacska gyerek, vagy kiskamasz, még nálunk is, meg sok más családnál is szokás volt családostul kirándulni, sétálni menni, együtt étkezni, közösen megnézni az esti filmet. Most már ezt elvétve tapasztalom csak. Még a kirándulás csak csak, bár ez is sokszor kimerül a nyaralásban, ami évi egyszeri alkalom, de a többi dolog... Szóval ilyen dolgokban sokat gyengült a család, ezért a tagjai is kevesebbet vannak együtt, kevesebbet tudnak egymásról, kevesebb dolgot beszélnek meg egymással. Ezek után nem csoda, hogy egyrészt sok kamasz mással tölti ki a fennmaradó idejét, ami nem mindig van a hasznára, másrészt hogy ezekről a szülők sokszor nem, vagy csak későn értesülnek.

Vagy ami nekem nagyon feltűnő, bár talán főleg azért, mert a szüleim tanárok (de megpróbálok nem részrehajló lenni), hogy az iskolához való hozzáállás is mennyire megváltozott. Személyes példa, de szerintem sok más családban is így volt, hogy amikor az iskolában leszidott egy tanár, én azt otthon inkább el sem mondtam, mert akkor ugyan azt megkaptam volna még otthon is, hogy mi az, hogy rám kellett szólni, szégyent hozok a szüleimre, stb. Most meg... a szülő sokszor jobban fel van háborodva, mint a gyerek, de a tanárra. Nem várható egy gyerektől, hogy tisztelje a tanárt, ha otthon is azt hallja, hogy "az a bunkó hülye tanár, mit képzel magáról, ki a fenének képzeli ez magát, blabla" Azt mondjuk aláírom, hogy bizony nem mindig a tanárnak van igaza, sok olyan van, aki lát valami rendbontást, de nem jár utána, mi is történt, csak lebarmolja a szerinte bűnös gyereket, aztán jónapot. Továbbra sem mentegetni szeretném az ilyen viselkedést, de sajnos a tanárok is egyre frusztráltabbak, hiszen elég nagy felelősséget kíván tőlük a munkájuk, végtére is ők felelnek egy rakás gyerekért, miközben tőlük is egyre többet várnak, egyre kevesebbért. Ezt megértem, de ettől még mindig nem helyeslem, ha egy pedagógus a gyereken tölti ki a frusztrációját.

Viszont amiben szerintem nem változtak a mai kamaszok a régebbiekhez képest:

Épp úgy, ahogy régen, a kamaszok most is úgy vannak vele, hogy őket a felnőttek úgysem értik meg, és persze mindegyik le van ragadva a maga fiatalságában, nem tudnak lépést tartani a korral, nem tudják, hogy miként is működik a mai világ, stb. Ez annyira jellegzetes, hogy kár ezen kiakadni, ez egy szimpla életkori sajátosság. Na ná, hogy lázadnak minden ellen, csak a formája más, hiszen ha a mostani kamaszok pont úgy lázadnának, mint a szüleik, az nem is lenne lázadás. Pl. nekem tiniként egy csomó piercingem volt, amitől a szüleim a falra másztak, hogy milyen borzalmasan elcsúfítom magam. Én meg kimondatlanul, de nagyon élveztem, hogy így megbotránkoznak rajta ők is, meg más felnőttek is. Na, ha a fiam ezt csinálná tiniként, az az én szememben nem lenne lázadás, mert most sem látok ebben semmi rosszat. Persze más kamasz esetében ez lehet, hogy lázadásnak számít, hiszen - lévén nagyobbak az én gyerekemnél - a szüleik idősebbek is, meg azért ez most sem számít elfogadott dolognak mindenkinél.

De ez a feltűnési viszketegség ugyan úgy megvolt a mi szüleink generációjában is tiniként, csak máshogy oldották meg. Akkor is majmoltak mindenféle sztárokat, csak mai szemmel az kevésbé számított extrémnek.

Hogy az erkölcsök mennyit változtak, azt szerintem nehéz megítélni. Talán valamivel később kezdték a szexuális életet mondjuk a '70-es években, de egyrészt nem is lehetett még ilyen hatékonyan védekezni (és lehet mondani, hogy most is hány tiniterhesség van, de ezt inkább a meggondolatlanságnak és a tájékozatlanságnak lehet szerintem betudni), másrészt egyszerűen nem jutottak el az ilyen infók mindenkihez. Szerintem a tipitapi akkor is megvolt, maximum sok esetben ennél nem mertek tovább menni, nehogy baj legyen. Volt idő, amikor nyilvánosan csókolózni is egetverő illetlenség volt, most meg már nem az.

Na jó, próbáltam rövid lenni, nem sikerült :) Én meg itt ezzel sz*rom el az időmet, amikor mindjárt mennem kell vizsgázni, gratulálok magamnak :D

31-estől idézet:

"Ha az ember kijött az iskolából akkor a munkahelyén valami szaki maga mellé vette és ott beletanult. Értéke volt a szakmunkásnak mert rendesen kiképezték, és értéke volt az érettséginek.

Nem kellett diploma ahhoz, hogy elhiggyék nem vagy hülye és képes vagy önállóan, értelmes, hasznos munkát végezni.

Ma már a fiatalok szinte rá vannak kényszerülve, rengeteg egyetemista, főiskolás azért diplomázik mert már a legröhejesebb melóhoz is diploma kell amit röhögve elvégez egy középkorú érettségizett is."

Én ezzel nagyon egyetértek, a legszívesebben vagy 5x rádnyomtam volna a zöld kezet. :)

Amikor én kamasz voltam a múlt évezredben: aki gazdag volt, az nem hivalkodott vele, az iskolában nem nagyon lehetett megkülönböztetni: ki csóri, ki jómódú. Kötelező volt a köpeny, akinek volt valami menő cucca, kigombolta a köpenyét. Nem volt számítógép, mindenféle ketyere, a tv-ben hétfőn és pénteken nem volt adás, különben is: vigyáztak az erkölcseinkre, limonádé műsorok voltak, ha jó emlékszem, éjfél után már nem volt adás.

A haverokkal fociztam (nőnemű vagyok), csavarogtunk, verekedtem, de elnézték nekem, mert jól tanultam.

Amikor 16 évesen a többiek azt tárgyalták, hogy valaki lefeküdt egy fiúval, magamban azon morfondíroztam: hát nem kényelemesebb egyedül aludni? Nem, nem voltam hülye, csak nem ömlött a szex mindenhonnan. Amikor gimnazista voltam, kicsapták az iskolából a terhes lányokat. Hülye, képmutató dolog volt.

Kamasz koromban még nem volt nálunk kóla, viszont volt kólás kitűzőnk. Az egyik tanárunk levetette velünk, mert az szerinte a kapitalizmus jelképe volt. Azt se tudtuk, mi az a kóla, csak olyan jól nézett ki a kitűző.

Akkor is próbáltak piálni a kamaszok, csak nehezebben jutottak hozzá. Volt osztálytársam, aki alkoholmérgezést kapott, és mi is kipróbáltuk a cigit.

Akkoriban elképzelhetetlen volt, hogy az utcán piával a kezemben vonuljak, vagy hogy a buszon, vonaton egymásnak adjuk a piát. (most sokszor látok ilyesmit)

Nem volt minden második szavunk a b..meg, a g.ci, anyám sose bántott, de ha meghallott volna tőlem ilyesmit, olyat kaptam volna, hogy a fal adja a másikat.

A tanárnak tekintélye volt, és nem azért, mert okosabb volt, mint a mostaniak, hanem mert olyan volt a társadalmi közeg.

Jártam 40 centis szoknyában, akkor forgott közszájon a vicc, hogy a kalauz azt kérdi: mindenkiét láttam már? Igen, fogni kellett a szoknya alját, hogy ki ne látsszon a bugyink.

Az én gimimben volt az első olyan haláleset, hogy egy diák szipuzott, a dolgot megpróbálták eltusolni.

Nehéz volt bejutni egyetemre, főiskolára, kitartás és ész kellett, vagy protekció, de szerintem ez most is így van.

Mindent összevetve: nem hinném, hogy a mai kamaszok rosszabbak lennének, mint mi voltunk. Mások a körülmények, zaklatott a világ, zaklatottabbak az emberek, ezért a fiatalok is olyanok.

Mikor is nevelné a gyerekét a szülő, ha egész nap dolgozik, estére holtfáradt, és ideges?

Nem szeretnék ma fiatal lenni.

ma 20:32-nek..

Én is abban a korban voltam fiatal mint te,így sok hasonló dolgokat eszembe juttattál.

Pl: Az iskolaköpeny.Ami ugye kötelező volt.Emlékszem egy szép iskolai nyári napon bermudanadrágban mentem iskolába.Viszont az iskolaköpenyem hosszabb volt mint a nadrágom.Hazaküldtek,hogy vegyek fel hosszabb nadrágot,mert a "rövid nadrág miatt,köpenyben úgy néztem ki,mintha semmi nem lett volna alattam.

Emlékszem 15 éves voltam amikor a belvárosban megnyílt az első dollárbolt.Nagy könyörgés árán apám váltott ki nekem pár dollárt.Olyan jó volt nézni a valuta kis könyvet,hogy bele volt írva:"kivétel 10 dollár"

A barátnőmmel rohantunk a dollárboltba és megvettük életünk első dobozos pepsi coláját.Évekig nem értettem miért voltak oda érte az emberek..

Görkorcsolya discoba mentem ahol régi disco zenékre táncoltunk.16-17 évesen fogalmam sem volt,hogy van olyan LSD vagy Heroin.Akkor tudtuk hogy létezik ilyen drog amikor feketén hozzájutottunk a Hair videóhoz.Érdekes volt,mert egy férfi narrátor mondta minden szereplő szövegét.De hát a zene miatt néztük.A legtöbb "nyugati" filmeknél ez volt.Míg a tévében a Surda,vagy a kórház a város szélén ment vagy mesék közül a "Ну, погоди!" (no megállj csak) addig mindig volt valaki aki tudod egy igaz kis tiltott filmet hozni.(az amerikai filmeket nehéz volt akkor nézni.) Emlékszem az egyik osztálytársamnak az apja kamionos volt,és ő hozta haza a Rocky és a Péntek 13 filmet..Szintén egy monoton férfi hang beszélt a film alá..(a nő,gyerek,férfi hang mind ugyanaz a monoton hang volt) De élveztük nagyon,mert ilyenkor összejöttünk 10-20-an filmet néztünk..

Nem volt számítógép,X.Box játékok.. De volt tiki-taki amit a tanárok borzalmasan utáltak,és ha valaki bevitte a suliba elvették,és csak év végén adták vissza.Ugyanez volt a helyzet a zseb videó játékokkal.Akinél meglátták az év végéig elbúcsúzhatott tőle.

Az én időmben is volt divat..Volt aki megtehette hogy divatosan öltözködjön,volt aki nem..De valahogy mégsem volt olyan nagy szakadék a kettő között.Emlékszem egyszer összejött a család a nagymamámnál aki egy tündér volt.Én 16 évesen az akkor divatos miniszoknyát vettem fel.A miniszoknya annyiban volt mini,hogy combközépig ért.A mamám drága amikor meglátta,nem is gondolkodott,csak lerántotta a szoknyát,hogy "édesem! kint van a térded!Miért mutogatod a fiúknak? Így nem lesz jövendőbelid.."

Ma középkorúként én úgy gondolom,hogy az én fiatal időmben sokkal könnyebb volt fiatalnak lenni,mint most.Sokkal boldogabbak voltunk még akkor is amikor tiltott dolgok voltak,és sok mindenről lemaradtunk.Nem voltunk mi sem jobbak vagy rosszabbak a mai fiataloknál.Csak mi felnőttek másképp gondoljuk a dolgokat,más a fontosabb.

A mai fiatalság 20-30-40 év múlva ugyanúgy ki lesz akadva az akkori fiatalságra(én már nem,mert akkor már rég halott leszek.

Én személy szerint újra lennék 15 éves,de nem ebben a korban..