Mit gondoltok a mai kamaszokról? Régen is ilyenek voltak a kamaszok?

Az idő megszépít mindent.Most írhatnám,hogy mi sokkal jobb kamaszok voltunk,de gondolom az akkori közép,és idős korosztály szerint mi sem voltunk jók..Az tény,hogy én kamaszként másképp éltem,más volt fontos,más volt a világ..

Én azt mondom,hogy ma sincs semmi baj a kamaszokkal.Legalábbis a normális kamaszokkal.

Engem csak pár dolog zavar,ami az én időmben elképzelhetetlen volt.

-tanár verni,feleselni

- tiszteletlennek lenni a szülőkkel,felnőttekkel szemben

- sokan azt hiszik tizenévesen drogozni,merevrészegre inni magukat olyan menő

- 12 évesen nagyon úgy akarnak kinézni mint egy kiégett 30 éves nő

De hál istenek sokan tényleg normálisak,értelmesek,aranyosak..

(19 éves fiam van,és ismerem a haverjait,lányokat-fiúkat egyaránt akik tök jó fejek,rendesek..)

39/N

11 éve voltam annyi idős, mint Te most. Nem volt se számítógépem, se internetem, de volt egy teletextes tévénk, azon chatelgettem néha, amikor feltöltötték a telefonomat. 14 éves koromban kaptam az első kártyás telefonomat, vodafonos volt, akkoriban jött Magyarországra a cég (2000-ben volt), és havi 3 ezret kaptam rá. Gondolhatod, hogy milyen percdíjak voltak :-)) Ezt osztottam be egész hónapra, de javarészt nem használtam igazából semmire, csak néha erre a pár szavas sms-chatre. Ez a telefonom 20 éves koromig megvolt. Egyáltalán nem cserélgettük.

15 évesen nagyon szerettem verset írni, teleírtam egy csomó papírt, na meg nekem is volt az a tipikus kockás füzetes naplóm. A naplót végül összetéptem és kidobtam, mert borzasztó ciki volt visszaolvasni, és nem akartam meghagyni az utókornak a "magvas gondolataimat", a versek viszont most is megvannak.

Életem első "szerelme" 13 évesen ért, akkor éreztem először ezt az érzést, de persze csak plátói volt. Nagyon fiatal voltam még a csókhoz is, és ezt tudtam magamról. 17 éves koromra gyógyultam ki ebből az érzésből, akkor lett az első igazi barátom, és ekkor kaptam életem első csókját. Ne tudd meg, hogy izgultam előtte! Borzasztó jó érzés volt végül, olyan volt, mintha egy addig ismeretlen világ nyílt volna meg előttem.

15-16 évesen sokat szerettem mászkálni a városban. Nappal mehettem egyedül is, de este mindig elkísért valaki. Aztán ahogy 17 évesen meglett a barátom, már vele is elengedtek. Szórakozni is 17 éves koromtól jártam, nagyon ritkán, csak egy pár nyári hétvégén a barátommal. Inkább sétáltunk, sokat és nagyokat. Azóta is jól gyaloglok :-)))

Jogsira csak 20 évesen jártam, 17 évesen még nem, ahogy lehetett volna. 17 évesen az angol nyelvvizsgámat tettem le, és így visszanézve, ez így nagyon is okos sorrend volt.

Ha kíváncsi vagy még valamire, szívesen mesélek :-))

A regiek nem Barby babakon nöttek fel, emiatt nem ez az alkat volt a divat. Kb 20 eve is törekedtünk vekonyabbnak lenni, de aki most kövernek szamit köztetek, az akkor meg a jo alkat kategoria volt, a mostani jo alkat pedig anorexia volt. Akkoriban kezdödött az anorexia-laz, de inkabb csak a magazinokban.

Szerintem ahogy halad a vilag, egyre összetettebb az ember, egyre nagyobb feladataok, frusztaltsag, stressz, egyre rohanobb a (külsö) vilag, igy akkor meg valamivel nyugodtabb volt a kamaszok elete. De tölem is azt kerdezte akkor a nagymamam: lanyom, hova rohansz mindig? :)

Nem volt kabitoszer (csak a magazinokban), a cigaretta es az alkohol volt, amit felig-meddig titokban csinaltak. De azt mar a szüleim is... :)

A mai kamaszok többségével nincs semmi baj, de azt látni kell, h. jelentősen megnőtt a problémás kamaszok aránya. Míg régen elhanyagolható volt a számuk (cc. 1%), ma a problémákkal küzdők aránya ktb. 10-15%, és ez visszavezethető többek között a c*gányság népszaporulatára, a Mo.-i elszegényedésedésre, a társadalmi kilátástalanságra, ill. az egymáshoz való közönyre.

A fiatalság, kamaszok viselkedése kultúrája pontos lenyomata a társadalomnak - márpedig ma köreikben is az a "menő" akinek sok pénze van, ill. aki a leginkább "raj"... :-/

Ja igen, szerintem mi "okosabbak" voltunk, föleg ertelmileg, de aki ertelmileg igazan okos volt, az emocionalisan is, es ezt a mostani 15 eveseknel nem latom (akik egyebkent kitünö tanulok a bizonyitvanyuk alapjan). Es a tanterv is szigorubb es több volt. Voltak buktatasok, es sokkal jobban meg kellett dolgozni az 5-öseert. Az 1990-es evektöl kezdödött egy egyre lazabb, engedekenyebb tanitasi szinvonal az EU-hoz igazodva.

A volt oszt.tarsam, aki orszagos matekversenyt nyert, volt az egyedüli, aki 5-ös volt matekbol, de elötte csak 4-est kapott (egyedül ö). Mert a tanarunk szerint 5-öst csak az kaphat, aki nala is többet tud. Egy masik többször potvizsgazott nyelvtanbol, erettsegin alig ment at 2-essel, 10 ev mulva viszont mar kitünö tanulo volt egy föiskolan.

Akkoriban egy osztalybol max 1-2 igazan kitünö tanulo tanulhatott csak tovabb föiskolara, egyetemre, a többiek "esze" egyszerüen keves volt hozza, a szorgalom önmagaban nem votl eleg a tovabbtanulashoz.

4.

Igaz, én nem nagyon tudok mesélni a régi kamaszkorról, mert még csak 21 vagyok :)

De tény, mivel régen nem a médiáé volt a főszerep, valamilyen szinten normálisabbak voltak a kamaszok.

Persze akkor is voltak hülyeségek, polgárpukkasztás, de volt EGYÉNISÉG.

Most aki egyéni próbál lenni, azt körberöhögik. Az a menő, aki esztelenül rohan a média-diktálta baromságokba.

Tudom, mert tanultam médiát. Majd ott is hagytam. :)

Én 37/N vagyok.

Amikor én voltam kamasz egy kicsit érettebbek voltunk agyilag, lelkileg. Talán mert akkor még többet foglalkoztak egymással az emberek. Akkoriban még nem volt így elszaladva a világ. Mi még tudtuk mi az a családi vacsora, ebéd hétvégén mert a mi szüleink még tudtak szülők lenni. Na persze kivételek minden korban vannak.

A tanárokat nagyobb tiszteletben tartottuk. Persze voltak ördögfiókák, az én osztályomban is de olyan hogy tanárverés, alázás stb... ezt elképzelni nem tudtuk. Ha valakit megbüntettek akkor a szülők a kölyköt vették elő nem a tanárt.Néhány visszaszólás után simán kivágták a kölyköt az iskolából.

Kamaszkorban mi is foglalkoztunk a külsőnkkel, a fiúkkal de nem szaladt el velünk a ló. Nem volt divat az anorexia, a szépség és fiatalság mánia sem volt ekkora.

Az akkori ifjúsági és zenei magazinok levelezős-válaszolgatós oldalain még 18-19 éves lányok sírtak azon, hogy nem ciki, hogy még szűzek? Néha amikor beleolvasok az üzletekben az ilyenekbe kiakasztó hogy 12-14 éves kis csajok legnagyobb problémája a szex meg hogy kell csinálni, meg mikor veszítik el. Kiakasztó.

Akkor nem plázákban csatangoltunk,/nem is voltak/ hanem kimentünk a természetbe kirándulni, ha máshová nem a Margit-szigetre csapatostul és ökörködtünk. Meg persze a városban is csavarogtunk sokat.

Mostanában a mai tizenévesekkel már nem foglalkoznak annyit, belebújnak a számítógépbe, nincsenek igazi barátaik, kalandjaik.

Túl korán hiszik azt, hogy felnőttek pedig hihetetlenül gyerekesek. De ez nem a korosztályuk hibája hanem a szülőké.

Idegesek, hajtanak, már nincs türelmük a gyerekhez. A többségnél a beszélgetés kimerül abban, hogy mi volt a suliban. Messze állnak a gyerekeiktől, nem is ismerik őket, azt sem tudják mi jár a fejükben. A társadalom tagjai eléggé elhidegültek, elzárkóznak egymástól.

A nyolcvanas években is húzták az igát az emberek de lényegesen stabilabb volt a helyzetük már anyagilag, munka szempontjából. Kicsit higgadtabb volt a társadalom. Most meg ilyen helyzet van. Nem tudom, hogy ma vannak-e pl. iskolai ifjúsági táborok.

Én többször is voltam a Duna mellett egy hetet több iskolatársammal. Az idősebbek voltak az ifivezetők. Akadályversenyek stb. voltak.

Emlékszem nekem a politikus Schmuck Andor volt:)

Nagyot néztem mikor megláttam a tv-ben haha. Hova jut az ember?

Jó kis házibulik voltak. Az idősebbeket tiszteltük, de ők is határozottabban léptek fel a szemtelen kölykök ellen és a szülők is ráneveltek minket. Ma minden szabadjára van engedve, senki nem törődik semmivel-senkivel. Sajnálom a korosztályod. Elég nehéz és zavaros időkben kell kamasznak lennetek. Sokkal több taplóságot kell kiállnotok egymástól. Egy magányos kamaszra több veszély leselkedik. Kiskorúak nem nagyon mászkálhattak éjjel, de egy házibuli, szalagavató után nem kellett összebrunyálni magunkat az utcán. Narkó sem volt csak hígító meg ragasztó. De az ilyeneket simán kinézték mindenhonnan.

És még sorolhatnám de azt hiszem már így is állati hosszúra sikeredtem, bocsika. Egyébként a szüleid szoktak mesélni a saját fiatalságukról?