Az anyósok miért olyan irigyek, féltékenyek a meny szeretetére?

Két hónapos az unokám. Eddig még nem láttam csak fényképen. A menyem nem engedi, hogy hozzájuk menjek.

Soha, egyetlen szóval vagy semmivel nem bántottam. Amikor összeházasodtak, odaadtam nekik a 6 szobás, kertes családi házat, én meg elköltöztem egy kicsibe. Ha főzni kellett, főztem, vittem. Ha vendégeket vártak és sütni kellett, itthon megsütöttem és a fiam elvitte. Most meg közli, hogy a gyerek az övé és senkinek nincs hozzá joga. Én nem láthatom, nem foghatom meg, semmi közöm hozzá.

Csak akkor voltam jó, amikor a segitségem kellett. Most itt vagyok 63 évesen, egyedül és csak csendesen sirok itthon. Nem akarok beleszóllni én semmibe, csak látni akarom az unokámat.

Vettem kisruhákat, gyerektakarót, pelenkát, sok - sok játékot, visszaküldte, hogy nincs szüksége az ő gyerekének senki segitségére.

Naponta sirok a tehetetlenségtől. Nem ezt érdemeltem. Nagyon fáj és nem tudok mit tenni.

Tényleg mindig az anyósok a rosszak? Tényleg mindig az anyósokat kell bántani? A menyek semmiről sem tehetnek?

Meg valami: azert nem panaszkodnak itt az anyosok, mert szerintem az o korukban - bocsanat - nem jellemzo az internet ismerete, es foleg nem eze az oldale.

Az ermenek MINDIG ket oldala van, ezt neked is eszben kell tartanod (leszel te is anyos).