Anyós kérdés. Más mit csinálna a helyemben?

Igen. Sznte mindent DIREKT nem úgy csinál. Ha átviszem hozzá, elmondom neki a menetrendet amit a gyerek alakított ki: Pl.6-kor ébredt, tehát kb.8-kor kellene letenni aludni kicsit, ha felébredt megetetni 15 gramm tápszert eszik, de ugyis fog jelezni a kisbaba. Erre mit csinál? Nem fekteti le aludni, inkbb hurcolja ölben azt a szegény gyereket, aki persze ordít a fáradtságtól, amikor odaérek akkor meg elkezdi nekem mondani, hogy milyen rossz volt a gyerek. Kérdezem: Aludt? Válasz:Ááááá..hát nem, mert olyan jól elvolt az ölemben. Én: És evett? Ő: Igen, 90 grammot. Én: Miért csak annyit?? Ő: Nem hiszem, hogy ettől többet kellene ennie ebből a szarból! (tápszer maga az ördüg!)

Mindig megfogadom, hogy nem viszem oda, de állandóan az van a fejemben, hogy szerencsétlen nő ne lássa az unokáját?? És mindig odaviszem...de azt hiszem ez volt az utolsó. Nem szólok én neki semmit, csak a lábam oda nem teszem többé.

Ja igen, a párom szóvá tette neki, hogy nem kellett volna adnia ezeket a dogokat a válasz ez volt: Ha nem testzik valami nem kell idejönni.

Igenigen...akárhogy csűröm csavarom, az lesz a vége, hogy nem megyünk, legalábbis én meg a gyerek nem. A párom ő mehet ha szertne.

Ezer dologban nézett már levegőnek, ezer dologban legyintett rám, mindig neki kell, hogy igaza legyen, mert ha nem úgy van, akkor jön az érzelmi zsarolás. (pl. ő adja férjem fizuját, mert családi a vállalkozás, és ha valamiben nem ad neki igazat a férjem, akkor nem ad neki fizetést.) Röhej.

Most aztán tényleg betelt a pohár.