Mi a véleményetek az olyan férjről, aki nem tartja el a családját?

15. Vagyok. Köszönöm a linket megnéztem. Undoritó. Komolyan felfordult a gyomrom tőlük. Vacak helyzetben vagyok én is a családommal, de már lábalunk ki belőle. Munkával, nem koldulással.

Nekünk is volt házunk, volt munkánk, vannak gyerekeink. Volt egy súlyos beteg anyósom, akinek a kezelésére több kölcsönt vettünk fel, mint amit később elbirtunk. Aztán a temetés.... nos, hamvasztás volt, de az sem 2 Ft. Mindegy, megvolt, kifizettük. A férjem kiment külföldre dolgozni, hogy tudjuk fizetni a kölcsönöket. Ott hiába néztünk utána a munkáltatónak, paprion tiszta volt. Nem fizették ki. Így mi sem tudtunk fizetni. A gyerekeknél tartós betegség derült ki jártunk orvostól orvosig, többször voltak kórházban, mint otthon. Ezt a munkahelyem nem tolerálta, elbocsájtottak. Ott álltunk mindketten pénz nélkül, munka nélkül. 3 hónapig nagyon szűkösen, de kitartott a tartott a megtakritásunk, aztán az sem volt. Eladósodtunk a rokonságban, a barátoknál, hogy enni tudjunk adni a gyerekeknek. A férjemmel napi 1 szelet vajas kenyeret ettünk. Olyan érzés volt, mintha víz alatt lennénk. Vagy mintha sokkot kaptunk volna. Aztán megráztuk magunkat, és azt mondtuk. Nem fog ez minket legyűrni. Nem könyörögtünk a férjem munkahelyének, hogy fizessék ki, hanem ügyvéghez fordultunk, és bepereltük. 1 millióval tartoztak neki, arra az ügyvéd még irt 500 ezer Ft nem vagyoni kártéritést. A pert megnyertük, viszont a pénzt azóta sem tudtuk behajtani. Szóval van másfél millánk, és még sincs. Munkánk hol volt, hol nem. Nekem nem sok minden akadt, a gyerekek miatt, mert szinte folyton betegek. Sokat vannak itthon, azt meg 1 főnök sem szereti. Így itthon dolgozom, mikor van mit. Varrónő vagyok, és ezt amennyire tudom, ki is használom. A férjem, mint a riportbeli férj, víz, és fűtésszerelő. Csak ő dolgozik, amikor csak lehet. Nem vették fel tisztán, mert papiron ott volt a munkahelye, elment feketén. Elment napszámba, pedig nem értett a földmunkához. Most már gond nélkül tudja, mit kell csinálni a szőlővel, hogy bor legyen belőle. :)) Elment kamiont pakolni, elment havat lapátolni, fát vágni, bármit, csak pénz legyen belőle. Aztán mikor megjött a papir az árverésről, összekapartunk egy kis pénzt, és elköltöztünk pestre. Gondoltuk ott több a munkalehetőség. Egy ismerősnél laktunk albérletben, annyi segitséget kaptunk, amiért a mai napig hálás vagyok érte, hogy nem kellett kaukciót fizetni neki. A férjem nagyon jól keresett, havi 3-400 ezer Ft-ot, plusz kiadtuk a vidéki házunkat albérletbe, addig is, mig árverezik. Én takaritást, és varrást vállaltam otthon, nekem kellet az, hogy mobil maradhassak a gyerekek miatt. A férjemet ugyan ritkán sem láttam, minden nap mire felkeltünk ő már dolgozott, és este hulla fáradtan került haza. Hétvégén is, amikor csak tehette ment. Viszont hamar lett egy kis megtakaritásunk, és a hűtő nem csak hónap elején volt tele. Emlékszem, kedvelt időtöltésem volt, hogy hónap végén kinyitottam a hűtőajtót,és nézegettem a teli polcokat.Sirtam örömömben, karácsonykor, mert a gyerekek piszok sok ajándékot kaptak. De mint mindennek, ennek is ára van. A gyerekek egészsége nagyon leromlott. Nem tett nekik jót a pesti levegő, el kellett költözni. Ha addig sokat voltak betegek, akkor 2x annyit. Nem volt mese, elköltöztünk. Most nagyvárosban élünk, de erdő mellett. Ott jó levegő van, és szemmel látható volt a javulás. Kevesebb a befolyó jövedelem, hiszen itt csak fele annyit keres a férjem, és nekem sincs annyi, és a házunkat is elárverezték már, tehát az sincs. De a legfontosabb, hogy itt vagyunk, együtt vagyunk, és túléltük. Van mit enni, van fedél a fejünk fölött. A gyerekek is jobban vannak. Igaz, még mindig betegek, és sokat vannak itthon, de mégis kevesebbet, mint pesten. Igaz, nem lesz olyan gazdag karácsonyunk, mint tavaly volt, de lesz ajándék most is, és lesznek finom falatok.

De soha nem jutott volna eszembe, hogy a médián keresztül kuncsorogjak. Undorító. És amikor a pénzt elvette a fiatalembertől..... hát mit ne mondjak, jó vastag bőr van a képén.