Férjem családját gyűlölöm és ez kölcsönös. Mit tegyek?

nem lehet, hogy nekünk ugyanaz a férjünk? :D

dettó ugyanez van nálunk is, pökhendi, beképzelt nagyképű szar emberek, akik meg vannak győződve, hogy az a sötét igénytelenség a legjobb és legokosabb élet, és én egy nagyravágyó buta vagyok, és csak a külsőségek érdekelnek, csak mert szeretek adni a környezetemre...

én csak annyit tudok tenni, hogy elmegyek hozzájuk, végighallgatom a mondandójukat aztán hazajövök, szerencsére messze laknak. viszont a páromat nagyon befolyásolják és egy ilyen találkozó után sokáig a hatásuk alatt van, és azt hiszi, hogy tényleg az igénytelen anyja a tökéletes, és neki meg olyannak kell lennie, mint a bunkó apjának...

én ezt úgy tudom kezelni, hogy elég erélyes vagyok, egyenesen megmondom, ha "neked az kell, menj, költözz haza és éld azt az életet"

aztán mindig belátja, hogy igazam van, de tényleg keményen ki kell állni magamért, neked is csak ezt tudom javasolni :D

a szüleivel is ki kell állni magadért, nyugodtan mondd meg nekik ha nem tetszik, ahogy veled beszélnek, mert különben azt hiszik, hogy ehhez joguk van :D

menj minél kevesebbszer :D és kitartás :D

Elmehetnél pszichológushoz... Mert az nem teljesen OK, hogy 20 év házasság után itt tartasz.

Mit tegyél? Példának okáért tehetnéd, hogy nem foglalkozol velük! Egyszerű ez, mint a faék. Azért van gondod, mert gondot csinálsz magadnak ebből. Pedig ez nem lenne kötelező. Ezért számomra gyanús, hogy nálad is van valami, amiért ezt tartod helyes, követendő viselkedésnek. Nem az. Én szóltam.

Ha a párod szüleinek gondja van, mert tényleg lehet, hogy van, akkor azt minek veszed magadra? Az az Ő gondjuk. Akár meg is hagyhatod nekik. Én itt látom a problémád gyökerét. Ha simán meghagynád nekik a saját problémájukat, nálad minden rendben lenne. (Legalább is ezen a téren.) Minek veszed ezt magadra? Mitől jó ez neked? Ha meg nem jó, akkor minek csinálod? Mi mozgat ilyenkor Téged?

43/F

Mintha a mi helyzetünket írtad volna le. Csak Anyósék 4 utcára laknak... De ők SOHA nem jönnek a 1,5 éves unokájukhoz, mindig mi visszük őt el hozzájuk. A saját fiát nem köszöntötte fel a szülinapján, mert " nem olyan volt a kedve". Nálam ez tette be a kulcsot.

Én is két nyugtatót javasolnék, de elmennék, hogy már csak a jelenlétemmel is bosszantsam őket (sajna én ilyen vagyok).

Szerintem évente egy vagy két találkozást bírj ki.

Próbáld hatalmas nagy ívben lesz...ni amit mondanak.

(Tudom-tudom, nekem se menne :(, de te azért próbáld meg. :) )

Másoknak fél életüket kell ilyen emberekkel leélniük, összeszorított foggal, "becsukott fülekkel" évente egyszer ki lehet bírni.