Van itt olyan, aki 18 éves korában elköltözött otthonról, mert nem bírta elviselni a családját?

Én nem azért mentem el, mert a családomat nem bírtam elviselni, inkább csak nem akartam szívni a vérüket már, mert szintúgy nem volt érettségim, linkeskedtem rendesen, meg igazából munkát akartam, csak a lakóhelyemen nem kaptam. Ígyhát fogtam magam, és költöztem.

Nem volt vészes, igaz, ez nem is mostanság volt, hanem pár évvel korábban, akkor még könnyebb volt munkát kapni (na jó, nálunk már akkor sem), most nem tudom, mi a helyzet, de ahogy látom, ugyan ebben a helyzetben nem találnék már olyan könnyen melót.

Én nagyon jól éreztem magam az új helyzetben, bár néha kicsit "nyomorogtam", de élveztem, hogy azt a pénzt költöm, amiért megdolgoztam, és ha ügyesen gazdálkodom, még szórakozásra is jut belőle. Nekem ez nagyon fontos fejezet volt az életemben, örülök neki, hogy ezeket már fiatalon megtapasztalhattam.

Amúgy utána visszajöttem, mert adódott itt is munkalehetőség, szóval én tényleg nem a szüleimmel voltam rosszban, illetve később le is érettségiztem, most meg egyetemre járok, csak fura látni a sok 18-20 év közötti, papíron felnőtt fiúkat, lányokat, akik egy csekket nem tudnak befizetni, egy itteni háziorvoshoz nem tudják átkérni magukat, mert idáig semmi ilyen dolguk nem volt sose, és fura arra visszagondolni, hogy nekem ennyi idősen ezeket magamnak kellett megoldanom. Ezért mondom, hogy örülök, hogy az önálló életet fiatalon megtapasztalhattam, így később már kicsit sem ért váratlanul vagy felkészületlenül.

Én egy alkoholista anya miatt mentem el végleg otthonról 18 évesen.

Mivel akkor már dolgoztam,így volt pénzem,hogy egy kisszobát béreljek magamnak.Majd munka mellett esti gimnáziumban sikeresen leérettségiztem.

Sokkal jobb volt így.A pénzemet be tudtam osztani.Igaz nem éltem nagy lábon,de nyugodt otthonom lett,és sosem éheztem.