Eltuloztam volna?

Én sem értem ezeket a reakciókat, főleg mert a hozzáfűzött történetben, ami mellesleg a legelső hozzászólás, tehát nem nehéz megtalálni, le van írva mi történt, ami nem nagy történet, és mivel az is le van írva, hogy nincs otthona férje, akinek kiöntené a szívét, így a második hallgató közönséget választotta: ismeretlen emberek az interneten.

Kiöntötte mi bántja, és ennyi.

A másik, hogy tanácsot kért, tehát ha olyan témáról van szó, h mi a véleményed, a mittomén melegekről, akkor persze hogy lesznek jó és rossz véleménnyel a témáról.

Az is egy elfogadható válasz h igen túlreagáltad, meg nem reagáltad túl, de h vki itt elkezd osztani, mikor ezen a témán túljutott, a kérdés, h hogyan tegye jóvá, mert akárhogy is viselkedett bánja, meg bűntudata van...Hát ez minősít :D sok-sok embert minősít...

Nézd, szerintem ez csak a természetes anyai ösztön volt benned, ezzel semmi baj nincs, minden igazi szülő óvja a picijét, persze eltúlozni semmit nem kell, de ez egy normális reakció, mondhatni, reflex, amit hirtelen nem lehet irányítani, mert megszólal a vészharang - a picim sír, valami nincs rendben. Majd ha már nagyobbacska lesz a gyerkőc, nem leszel ennyire érzékeny erre, ez csak addig tart, míg pici, és míg a legtöbb dolgot sírással jelzi. Illetve nem tudom, első baba-e, ha igen, akkor még inkább természetes, második és többedik gyereknél már kevésbé okoznak ezek problémát. Csak ennyire túloztad el, de mint írtam, idővel ez majd változik.

És akárki pontoz le, nem érdekel, ne vitatkozzatok, a kérdező egy anya kicsi gyerekkel, természetes, hogy a gyerek sírására felfigyel, ha hirtelen nem találja, csak hallja, és hogy ilyenkor ingerültebben reagál arra, ha elviszik a picit.

Szerintem nem volt annyira túlzó a reakciód. Én ugyan nem vagyok anya és férjem - ennél fogva anyósom - sincs, de kívűlállóként sok ilyen konfliktust láttam már. Régen nem illett megszólni a kedves mamát,és ezzel sok anyós vissza is élt rendesen. Manapság viszont nagyon sok nagyszülő fiatalabb mint régen voltak a nagyik. Ettől aztán néha tényleg felelőtlenek, talán mert nem veszik észre, hogy nem a gyerekük, aki csak rájuk tartozik, hanem az unokájuk.

Mindenesetre az illemtani alap, hogy nem lépünk olajra szó nélkül egy kisbabával. Nem tudom hanyadik gyerkőcöd, de ha első akkor, pláne érthető, hogy frászt kaptál.

Ha mégis úgy érzed, hogy túl reagáltad a dolgot, akkor mondd el a férjednek először, ne az anyjától tudja meg, mert abból tuti, hogy balhé lesz. Aztán ha ő úgy érzi, hogy bántó voltál, a kedvéért esetleg tehetsz egy udvarias gesztust, de ne vidd túlzásba! Ne pitizz, mert alapjában igazad volt, csak esetleg túl hangos voltál.