Miért érzem ezt? Eltúloztam?

Egyet értek Veled. Ez alapján nem vársz el túl sokat, de neki az se teljesíthető... Mellőzd kicsit, hátha észreveszi magát.. Ha egy hét után is semmi, meséld el neki az egészet, hogy már 1 hete arra vársz hogy történjen valami, akár a kérdést is megmutathatod neki.. Hátha lesz valami.

Én mindenesetre azt kívánom, akárhogy is alakul, járj jól ezzel az egésszel! Remélem minden rendbe jön :)

Hogy ismerős a helyzeted!

Nekem volt egy kb 7 éves kapcsolatom. Mikor megismerkedtünk, az első melóhelyemen dolgoztam. Nyomi titkárnői állás, nem sok pénzzel, de szerettek ott és mivel előtte diploma után én is több mint félévig kerestem, hát nem ugráltam, meg voltam elégedve.

A srác meg mérnöki diplomával ráadásul férfiként sokkal jobb helyzetben volt. Neki volt lehetősége munkahelyet váltani akár csak több fizuért, mert férfi mérnök ugye mindig kell... És keresgélt is, nem voltak gátlásai. Bár legtöbbször azért keresgélt, mert őt meg nem szerették a kollégái. Mindegy. Lényeg, hogy mindig a mondogatta, hogy hogyan is kellene keresgélnem... Aztán mikor bezárt a cég, kénytelen voltam valóban keresgélni. Bele is merültem lelkesen, de mindig közbeszólt, hogy nem úgy kell nem úgy kell... Pl küldjem el 100 helyre az önéletrajzot, max nem jelentkeznek vissza, työtyötyö. Vagy simán hazudjam be interjún, hogy dolgoztam már olyat, amit nem is... Na én meg a megfontoltabb vagyok, aki nem nagyon hazudik..

Szóval ilyesmikkel gyötört, és nem vette észre, hogy neki mérnöki diplomával mennyire más a helyzete. Nekem nem arra lett volna szükségem, hogy megmondja a hogyant, hanem hogy néha csak meghallgasson és megfogja a kezem, ennyi. De ő meg kb így büntetett, hogy ezt nem adta meg, mert nem hallgattam rá....

Olyan gátlásokat csinált bennem, hogy most sok-sok év múlva is (épp megint régóta nincs melóm) szorongok ettől az egész kereséstől.... És most, hogy már nem vagyok vele régóta, még most is előjönnek a régi megjegyzései, ha épp valahova pályázok. utálom.

Nos, az az igazság, hogy másban sem nagyon számíthattam rá. Bármi miatt magam alatt voltam, mindig egyedül kellett túllennem rajta. Ha meg már nem bírtam és sírhatnékom volt, akkor meg azért került, mert undorítónak tartja, ha valaki sír és főleg ha még az orrát is fújja közben. Hosszú tűrés után szakítottam vele. Ő egy magának való önelégült disznó.

A leírásod alapján a párodról ő jut eszembe... Hát szerintem fiatal lehetsz még, úgyhogy inkább jobb, ha keresel egy megértőbb társat!

Persze,biztos kell neki a kikapcsolódás,de azért nem csak ez számít.Én még iskolába járok,de néha itthon fodrászkodok(ez a szakmám).

A párom 12órába dolgozik,heti 3szor.Ma pl. 1 órával hamarabb kelt fel(3órát aludt),hogy több időt tölthessün együtt.Mondtam neki,hogy pihenjen,mert fáradt lesz a munkába,de azt mondta nagyon hiányolt és alig várta,hogy együtt legyünk.Pedig nem vagyunk már friss kapcsolatba,lassan 4éve,hogy együtt vagyunk és 2éve élünk együtt.

Ha szeret téged akkor szán időt arra,hogy együtt legyetek,nem csak a Te kedvedért,hanem mert neki is igényelnie kellene a szerelme társaságát.

Talán nem szeret igazán.Ez rossz hozzáállás,hogy majd ha Te is dolgozni fogsz.Amikor én 10órába(persze csak 7-be kellett volna) jártam gyakorlatra és a lelket is kihajtották belőlem,leginkább a párom ölelésére és törődésére vágytam.

Szerintem nem.

19:17es vagyok.

De,ennél is kevesebb időt tölt majd veled.Vagy akkor kipihentebb lesz ha neked is lesz munkád?

Keress egy olyan férfit aki szeret és számít neki,hogy szabadidejét veled (is)tölthesse.