KItagadnád a lányodat ebben az esetben?

Nem, az ő dolga, beszélnék vele, de neki kéne rájönnie, hogy csak magának árt. Inkább tudatnám vele, hogy mellette állok és segítek neki, hogy másképp érvényesüljön.

Nem tagadnám ki soha semmiért (azt hiszem) max. megleckéztetném, elhitetném vele, hogy kis van tagadva hátha sz hat rá de csak ha már mindent megpróbáltam. Az már másik dolog, hogy az ilyen 50 éves ember meg is érdemli és remélem jóóól lehúzza az a lány anyagilag mert megérdemli és szégyellje magát! Undormány!

A fent említett hölgynek nyilván van döntőképessége. Meg van az oka annak, mit miért tesz. (Még ha helytelenül is.) Mindenki a saját bőrén tanul. A szülő elmondhatja a véleményét, felnőttel beszél. A mérlegelés a gyerek dolga. A szülő nem vezetgetheti a lassan 20 éves gyermekét. Megkérdezném meg: A "gyermek" a "szülő" tulajdona?

Egyik gyerekemet sem tagadnám ki soha.

Nem tagadnàm ki bàrmi is lenne. Viszont a lànyommal és az öregùrral is elbeszélgetnék. Az apa mit szól?Elvàltak a szülök, lehet pontosan apa hiànya van.

Nem, szerintem penzhianya van a lanynak.

Ha qurva lenne? Nem.

Ja, mellesleg nem azért szeretjük a másikat, mert ugrik minden kívánságunkra. Ergo kitagadni egy rossz döntésért, vagy azért, mert nem kívánságunk szerint cselekedet...nevetséges. A kérdező kotnyeles! Tessék a saját életünkben megtalálni magunkat! Nem kell máséban vájkálni.

*cselekedett