Van olyan nő ismerősöd, aki nem akar szülni élete folyamán?

14-22 éves koromig nem szerettem volna gyereket.

23 évesen megszültem. Anyai érzések?!?! Aha... első 6 hét sírás, zokogás, mi baja?, mit csináljak?, Jézusom! Most ő utál engem?, Mért nem szeret? és hasonló kérdések

7-15 hétig kezdtünk barátkozni, mert akkor már annyira nem volt sírós. Szerencsére elmúlt a hasfájás és a többi..

Azt hiszem 12. héten kapott először jó éjszakát puszit. Belepusztulnék, ha nem adhatnék neki vagy ha nem lenne!!!

Ismerősöm van, aki sosem akart gyereket. 50 felett van ma már. Tini kora óta ismerte a férjét, aki nem rág meghalt. Azóta megbánta, hogy nincs gyermeke. Nem azért, mert egyedül van - nincs egy rokona sem -, hanem azért, mert nagyon hiányzik neki a férje..

16:47 vagyok. Egyébként a szüléssel járó fájdalmaktól is féltem (baromi alacsony a fájdalomküszöböm). Aztán egyszer utánaolvastam a hormonális hátterének és erre nagyon jól kitalálta a természet az endorfint és az oxitocint.

Magára a terhességre még most se vágyom, de tudom, hogy "kell", mert a férjem mégse hordhatja ki :) Az alakomat azért nem féltem, mert nem tartom törvényszerűnek, hogy bálna méretűre kell dagadnom a terhesség miatt. Ha előtte sportolok, terhesen is mozgok, amennyit tudok/lehet és ésszel kajálok, akkor vészesen nem hízhatok el, mert az izomzat ott lesz alatt és alapállapotban is égeti a zsírt.

Szülés után is lehet majd sportolni, amint az orvos is egyetért.

Ha meg a hasam lefittyedne (nem tudom, milyen bőrtípusom van ilyen szempontból), akkor meg létezik plasztikai sebész.

Ezért ez nagyon nem szempont nálam. A kisgyerekeket most se kedvelem, de tudom, hogy a sajátommal más lesz majd.

Pelenkázást se bírom, szó szerint rosszul vagyok tőle. Viszont a sajátomnál vagy nem fog zavarni, vagy ha igen, akkor játszunk olyat, hogy "anyu most búvár". Van itthon búvárszemüvegem, az védi az orrot is, legrosszabb esetben felveszem :)

No meg az is igaz, hogy a gyereknek apja is lesz, így nem gondolom, hogy 24 órás feladat. Ha néha pihenni akarok vagy felnőttes dolgot csinálni, akkor az apa is tud vigyázni rá - ahogy nálam is tették és nem ért törés miatta. Egyformán ragaszkodtam mindkettejükhöz. Egy szülő mindig velem volt, innentől vigyori gyerek voltam, mert nem voltam kizárólagosan anyámhoz láncolva, apámmal is nagyon jól elvoltunk.

Sőt, nagymamámmal is, ha mondjuk elutaztak. Mindenféle cécó nélkül elmondták már 1 évesen is, hogy ők most elutaznak, de nagyon jól fogok három napig a mamával szórakozni. Így is volt, sőt, akkor volt vinnyogás, amikor haza akartak vinni, mert annyira jól szórakoztam a nagyimnál, aki szívesen csúszott-mászott velem a földön is :)

Tudjátok, nem mind hülye p*csa, aki az alakját félti.

Rajtam 12 kg felesleg volt a legtöbb, tehát nem kellett daruval felemelni, de miután szereztem állást suli után 4 évig nem hagytam el a lakást, mert azt hittem, én vagyok a legkövérebb a világon. Ha egy gyerektől elhízik valaki, és visszazuhan a depresszióba, az mennyivel jobb? Milyen anya lesz úgy?

És különben sem lesz rosszabb senki, aki azt mondja, hogy neki a feszes has fontosabb, mert nem okoz vele senkinek kárt. Te a gyereket a saját örömödre szülőd, ő a saját örömére nem szüli, úgyhogy nincs különbség.

Hasnlóan éltem meg az anyaság kezdetét,mint az egyik válaszoló édesanyja.

Megszültem a kisfiam,természetes szülésvolt,3 napig csak néztem, és rádöbbentem,most ugyan mi lesz velünk?

MIt is vállaltam? Teljesen felkészületlen voltam,ha tehetemvolna már hétre visszaraktam volna a pociba,h felkészüljek rá.Ősanyai érzés sehol se volt. Terhesség alatt se,mindenki mondta majd szüléskor,nos nálam akkor se. Eltelt 3-4hét,mire végre meszállt az anyaság érzése. Addig iszonyatos leliismeret furdalás,h nálam miért nem jött el ez az érzés???

Azóta imádom,szeretem a gyermekeimet. Életemet adná mértük.DE még most se vagyok ősanya,csak egy sima anyuka.

Van.Darázs Erikának hívják.

Jászfényszarun lakott,a szülei most is ott élnek.

Azt mondta azért nem akar gyereket,mert ahhoz amikor még kicsi éjszaka is fel kell kelni tisztába tenni,megetetni,orvost hívni hozzá ha baj van,és ezekhez a dolgokhoz neki nincs türelme.

Nekem van egy unokatestvérem.

A szüleink 8an voltak testvérek,tehát elég sok unokatestvérem van.

Minden szülőnek 2 gyereke van,mi vagyunk egyedül 3an testvérek.

Ez az unokatesóm jóval idősebb tőlem,40 körüli,de soha nem akart gyereket(nő),a karriere érdekelte,az ő öccse,aki 30 felett van,szintén nem akar.

Én 26 vagyok,az öcsém 22,de mi sem akarunk soha gyereket,sőt szerintem a most 16 éves húgunknak sem lesz.

Szerintem ez egy ilyen családi vonás.Meg ahol sok gyerek van ott talán gyakoribb.

15 felnőtt korú unokatestvérem van(a legfiatalabb 23 éves,akit még beleértek ebbe),a legidősebb olyan 40-42 körül,és összesen 4nek van 7 gyereke összesen.

És a fele brigád 30 felett van.

Szóval nem fogunk kihalni így sem:d