Van olyan nő ismerősöd, aki nem akar szülni élete folyamán?

Én nem szeretnék és még van pár ismerősöm aki szintén így gondolja. Azt nem tudhatom, hogy ők mennyire veszik ezt komolyan mert még fiatalok. De én elég komolyan gondolom, viszont ez megváltozhat, de én nem szeretném, hogy megváltozzon.

Én inkább ahhoz szólnék hozzá, hogy kevesen vannak: a mai világban egyre többen vannak akik nem akarnak gyereket, elég magas százalékokban mérhető a számuk, főleg a fejlettebb országokban. Szóval rohamosan terjed ez a nézet. Még szervezeteik is vannak mint minden másnak már a világon.

Én se érzem túlzottan az anyai ösztönöket (nem kötnek le a gyerekek), de egyszer anyámmal beszélgettem és akkor kicsit átgondoltam.

Ezt elmondtam neki, mondta, hogy megérti, ő is hasonlóan gondolkodott. Közben jó anya volt, így beleástunk abba, hogy amikor én lettem.

Mondta, hogy tulajdonképpen örült nekem, de nem jöttek a hűdenagy anyai ösztönök. Odafigyelt a terhessége alatt (letette a cigit, tudatosabban táplálkozott, stb), de nem igazán fogta fel, hogy gyereke lesz.

Amikor odaadtak (orvosi császár, egy darabig még kóma volt utána), nézegetett, fura volt. Aztán pánik, hogy "haza kell vinni és örökre rám lesz bízva, jajjj".

Otthon is ellátott tisztességgel, de 1-2 napig csak nézett, mintha kölcsön kapott volna.

Utána, ahogy már mosolyogtam, gügyögtem, netán beteg lettem és aggódott értem, akkor jöttek az anyai ösztönök. Apám ugyanezt mondta saját magáról. Valószínűleg anyám is férfiasabb mentalitású, így amíg nem voltam ott kész tényként, nem igazán tudott mit kezdeni velem.

Akkor esett le, hogy nekem mi volt a gondom, csak nem tudtam megfogalmazni. Egyrészt alapnak tekintettem, hogy rá kellene vetődnöm minden szembejövő kisgyerekre, közben nem. Majd a sajátom érdekelni fog.

Illetve az anyaságot összekapcsoltam az ősanya mentalitással, amikor már a pozitív teszt után csak a gyerek lehet a téma és megszűnik az élet anélkül.

Aztán jött a példa, hogy itt vannak a szüleim, akik szerintem bitang jó munkát végeztek szülőként, de mégis maradt mellettem életük. Anyám el-elutazott 2-3 napra továbbképzésre, addig vígan elvoltam apámmal, de ugyanígy apám is utazott munkából kifolyólag.

Szóval rájöttem, hogy nem csak az ősanya stílus a járható út.

Tudjátok mi a legtanulságosabb ebben a kérdésben ? Mikor megláttam, sejtettem, hogy sok és sokféle válasz lesz. Én is írtam 2 különböző időpontban 2 különböző tartalmú és hangnemű választ. Eredmény: mindkettő igen csúnyán le van pontozva :). Tudom, csak a jóisten, meg az oldal tervezője érti ezeket a %-okat, de azért érdekesnek találom. Illetve még azt látom, hogy felpontozva pedig azok vannak leginkább, amik arról szólnak, hogy egy nő akkor cselekszik jól, ha nem vállal gyereket, és még erre büszke is.

Ebben a hsz-ban most direkt nem foglalok állást, csak egy picit borzolni szerettem volna a kedélyeket, persze nem rossz értelemben!

54-es

Anyukádnak azért nem jöttek rögtön az anyai érzések, mert császáros volt, én is az voltam. Nem szabadulnak fel a hormonok, mint a szülésnél, így kicsit később alakul ki a kötödés.