Ha megcsalt a párotok és bevallotta, visszacsalnátok őt mással?

Egyébként a viszontcsalást nem bosszúállásnak gondoltam. Bár ez is érthető reakció lehet.

Én arra gondoltam, hogy a fájdalom kompenzálására például, hiszen az illető meg lett nagyon komolyan bántva a női vagy férfi mivoltjában azzal, hogy megcsalták őt.

Akár úgy is történhet a viszontcsalás, hogy az eredendően csalfa férfi vagy nő tud róla. Egyfajta "megállapodásként" kompenzációgyanánt.

Így akár meg is lehetne menteni egy házasságot. Vagy legalábbis egy esélyt adni neki. Nem teljesen fifti-fifti alapon, de talán mégiscsak valami. Ha értékes a kapcsolat, talán egy próbát megér.

Nyilván van más kompenzáció is, csak példák:

- eszeveszett pénzköltés

- a további évekre házsártosság

- extra fogyókúra stb.

Ugyanis én nem hiszek abban, hogy ekkora fájdalmat létezik tényleg csak jószívből megbocsátani. Éppen elég nagy feladat bennemaradni így a kapcsolatban, s ha nem kompenzál így az ember, szerintem belegebed lelkileg, s tényleg rámegy előbb-utóbb a kapcsolat.

Nyilván a legkézenfekvőbb kilépni ilyenkor a kapcsolatból, de vannak helyzetek, amikor együtt maradnak a felek.

Tehát, aki benne marad, az meg tud bocsátani anélkül, hogy ne sérüljön a lelke, ill. ebből kifolyólag a kapcsolat rovására vagy kompenzál valahogyan? S ha igen, hogyan?

22-es

Értem miről beszélsz. Ismerős a helyzet.

Ám ami a megcsalás/félrelépés kérdéskört illeti, szerintem ez esetben nincs nagy különbség. Mindkettőbe beledöglik a megcsalt fél.

Az a fura ebben az egészben, hogy valamikor én is így gondolkodtam, mint sokatok. Vagyis, hogy megcsalás után nincs tovább, csak elválás, sértődöttség, harag stb.

Ám nálunk megtörtént, s mégis együtt maradtunk. A történet hosszú, sok okunk volt rá miért.

Csak néhány példa: születendő gyermek, meglévő gyermek, közös vagyon, elemi vonzódás egymás felé, emlékezetes szép közös múlt, hasonló gondolkodásmód stb., s ezek nem feltétlenül ilyen fontossági sorrendben. (A szerelmet csak azért nem írom, mert a megcsalás megkérdőjelezte bennem, hogy részéről megvolt-e, úgy mint bennem.) Az ok tehát mindegy, de elég erős ahhoz, hogy együtt tartson minket.

Így néhány évet leélve ebben a tudatban tudom mondani, hogy változott a véleményem. Méghozzá, hogy van rá halovány esély együtt maradni, de a kompenzáció baromira fontos, mert ha nincs, akkor a fájdalom olyan, mint a méreg. És a mérgezés szép lassan, alattomosan megöli a nagy nehezen megtartott kapcsolatot.

Lehet szeretni valakit annyira, hogy kapjon egy további esélyt, noha esetemben, megszűnt a megcsaláskor az eredendő szerelem érzése, helyette - miután leülepedtek bennem az érzések - átalakult valami hasonlóvá, de mássá. Nevezzük megbántott szerelemnek. Ez már más, ami kompenzációt igényel, s NEM bosszúállásból, hanem azért mert .... kitudja, talán, hogy ne fájjon annyira, s ne ebben az egyoldalúságban kelljen leélni a következő éveket/évtizedeket. Talán, hogy legyünk ebben is "egyek". Hülye egy gondolat tudom, pláne így leírva. De attól még létezik ez az érzés. Pl. ahhoz, hogy ne nehezteljek rá, bemocskolom magam hát is. Ám ez csak fikció.

Végülis nem tettem, meg. Mert erkölcsi értékem nem engedi meg, még az ő "kedvéért" sem bemocskolni magam. De amit megtettem a megbocsátás érdekében az az, hogy elhatároztam, nem fogom a szemére hányni, nem fogok házsártoskodni, s igen, nem fogok bosszút állni rajta, akár egy visszacsalással sem. stb... egy csomó olyat, amiről tudtam, hogy mások ilyen helyzetben megteszik, akár akarva bosszúként, akár akaratlanul.

A párom is megtett mindent, amit tudott, hogy együtt maradjunk, s ne maradjon bennem szálka. Engem is ez táplált. Még párterápián is voltunk. S ezalatt megértettem, mit miért tett anno.

Tehát lejátszottuk, ahogy "kell".

Viszont eltelt jónéhány év és a dolog még mindig foglalkoztat. Az, hogy hogy működik ez másoknál. Milyen erős a fájdalom, s igen, az, hogy hogy éli túl ezt a másik fél. Hogy működik ez mások esetében?

Azt hiszem fel fogok mindjárt tenni egy újabb kérdést egy kicsit átfogalmazva, hátha belefut néhány olyan válaszoló, aki volt már ilyen helyzetben.