Párkapcsolati gondok a korábbi kapcsolatból származó gyerek miatt?
Nagyon sokat őrlődöm, és félek hogy szakítás lesz a vége.
A páromnak van egy becsúszott gyereke, az anyjával nem sokat volt együtt. Amikor mi összejöttünk, összeköltöztünk, a gyerek nem volt egy éves (én már mint egyedülállót ismertem meg, beleszerettem, aztán jött hogy van gyerek). Szóval 2 évig nagyon sokat volt itt a gyerek, mert az anyja leszarja (nem anyagilag, mert gazdag, hanem érzelmileg). Viszont így nagyjából még soha nem volt olyan, hogy ha valamit eltervezünk előre, ne kellett volna akkor mégis gyerekezni, nem volt nap, hogy hazaérek munkából és tudtam volna hogy aznap hányan leszünk, tervezni semmit nem lehetett, nemhogy romantika.
De! teljesen megértem a párom hogy szereti a gyereket, az jó ha sokat vannak együtt, szép tőle.
De! Mondtam hogy én akkor lelépek, mert nekem ez nem jövőkép, őt meg nem akarom meggátolni, hogy jó apuka legyen. Megszerveztem a költözésemet vissza a szüleimhez, mire mondja, hogy akkor lesz rendszer a gyerekelhozásban, főleg hogy már ovis, kéthetente hétvége, meg a másik héten egy hétköznap. Mondtam ok.
Ez ment egy ideig, ekkor elkezdünk közös otthont építeni (sok pénzem is van benne), mire újra elkezdte, hogy így-úgy elhozza, szól, de nem kérdezi meg hogy oké-e, újra többet van itt. És ez oké lenne, ha nem ő mondta volna, hogy ez az új szabály.
És a logikus az lenne, hogy tényleg elválunk, mert látszik, hogy mindkettőnknek másként jó, ez mindketten beláttuk, de szeretjük egymást ketten, így nem tudunk elválni, főleg hogy készül a közös otthon, terveink voltak.
Hogy lehet egyszerűen megoldani a helyzetet?
Valakinek volt hasonló?
válasza: válasza: válasza:Látom sok kommentelő nem fogja fel, hogy a gond a rendszertelenség és kiszámíthatatlanság. Nem az, hogy a gyereket szeretné látni az apja.
Én azt nem értem, hogy miért kell a gyereknek mindig ott lenni, ha az apjával találkozni akarnak? Elég nagy már, menjenek szépen cirkuszba, állatkertbe (jó, pont nem most télen), játszóházba, tudomisén. Vagy csak sétálni a közeli patakhoz. Oda olyankor Te nem is kellesz. Én voltam hasonló helyzetben A GYEREK. Utáltam, hogy apám aktuális ku.vája mindig ott volt. (--> ezzel nem azt mondom, hogy Te az vagy, ők voltak azok!!!!!) Vagy látogassa meg anyunál. Amikor ilyen "váratlanul" szeretné látni a gyerkőcöt. Egyébként nyugodtan menjen hozzátok, ha tudsz róla. Mond meg neki, hogy akkor úgy kell vásárolni, főzni, meg egyébként is.
Ha ez nem használ én egész egyszerűen szerveznék programokat, amikről előre szólnék is a páromnak. Barátnőkkel találkozás, sport, vásárolgatás, ilyesmik. Még egyszer mondom, előre szólnék neki napokkal, hogy ezt tervezem. Aztán ha kitalálja az utolsó pillanatban hogy jön a gyerek... hát ámen, oldjátok meg. De mikor visszajövök nem akarok mosatlan edényt meg mocskot látni. Hidd el, néhány ilyen alkalom és leszokik az értesítés nélküli gyerekezésről. NEM A PICI ELLEN SZÓLOK! De amit most csináltok, annak nincs jövője.
Aki azt kérdezi, hogy miért nem szereted sajátodként az nem normális. Miért tennéd? Akkor egy óvónőnek, dajkának mindet sajátjaként kell szeretni, mert sok időt van adott gyerekkel??? Ne hülyéskedjetek már. Főleg ha fiatal vagy még, francnak se kell, hogy az anyaságból csak a neheze jusson a szépségek nélkül. Persze, a nem-sajátra is lehet büszke az ember, örülhet neki, de aki szerint ez ugyanaz az hazudik.
Tegnap meg ma beszélgettünk. Ő azt se bánná ha mindig itt lenne a gyerek, várja már h mikor lesz nagyobb és a gyerek választhasson. Építkezünk, de két gyerekszobát építettünk. Most mondja egyik biztos a fiáé lesz, és majd hova tesszük a közöseket? Eddig nem erről volt szó.
Beszélgettünk még olyanokról, hogy ha nem lehetne gyerekünk, akkor örökbe fogadnánk-e. Azt mondta nem, mert ő neki már van gyereke, ha meg én miattam nem lehet, akkor érjem be az övével, aki már akkor vagy 8 éves lesz.
És az fáj a leginkább, hogy én még engednék is neki, mert szeretem, legyen úgy ahogy szeretné, de semmivel nem könnyíti meg a dolgom, az elfogadást, nem segít benne. Érzelmekről nem lehet vele beszélni, azt mondja egyszerűen csak fogadjam el, és gondoljam azt mintha az enyém lenne (sajnos a gyerek az anyja kiköpött mása kicsiben, így nehéz), szerinte ez könnyű, vagy pedig ez nem nekem való.
Hát összepakoltam, holnap elköltözöm, de egy szót se szólt hozzám míg pakoltam:(
válasza:A kommented előtti komment vagyok.
Ne félj majd Hozzádszól, mikor 2 hete éhes, nincs tiszta ruhája, és megeszi a mocsok. Te meg jól küldd majd el a francba. Én nem építkeznék tovább egy ilyen duma után, hogy ez egyik biztos a fiáé és a közösek eszébe se jutnak. Nem is biztos, hogy lesz. Hisz neki már van. Nagyon-nagyon gondold ezt át. Igazi szerelem vagy megszokás / érdek? Ne tedd tönkre az életed. Ha gyerekre vágysz, nem biztos hogy tőle megkapod majd, és halálodig szidhatod Magad... Kitartást kívánok Neked!
válasza:Szia!
Hasonló cipőben járok, annyi különbséggel, hogy nálunk a gyerek anyja szemétkedik.
Eleinte elhozta minden hétvégén, aztán meló miatt 6 hétig nem tudott menni érte. A gyerek anyja meg behisztizett, és azt mondta, hogy csak 2 hetente engedi el a gyereket, és csak akkor hozhatja el a párom péntek este vagy szombaton délelőtt, ha azon a héten szerdáig szólunk neki.
:S
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!