Párkapcsolati gondok a korábbi kapcsolatból származó gyerek miatt?
Nagyon sokat őrlődöm, és félek hogy szakítás lesz a vége.
A páromnak van egy becsúszott gyereke, az anyjával nem sokat volt együtt. Amikor mi összejöttünk, összeköltöztünk, a gyerek nem volt egy éves (én már mint egyedülállót ismertem meg, beleszerettem, aztán jött hogy van gyerek). Szóval 2 évig nagyon sokat volt itt a gyerek, mert az anyja leszarja (nem anyagilag, mert gazdag, hanem érzelmileg). Viszont így nagyjából még soha nem volt olyan, hogy ha valamit eltervezünk előre, ne kellett volna akkor mégis gyerekezni, nem volt nap, hogy hazaérek munkából és tudtam volna hogy aznap hányan leszünk, tervezni semmit nem lehetett, nemhogy romantika.
De! teljesen megértem a párom hogy szereti a gyereket, az jó ha sokat vannak együtt, szép tőle.
De! Mondtam hogy én akkor lelépek, mert nekem ez nem jövőkép, őt meg nem akarom meggátolni, hogy jó apuka legyen. Megszerveztem a költözésemet vissza a szüleimhez, mire mondja, hogy akkor lesz rendszer a gyerekelhozásban, főleg hogy már ovis, kéthetente hétvége, meg a másik héten egy hétköznap. Mondtam ok.
Ez ment egy ideig, ekkor elkezdünk közös otthont építeni (sok pénzem is van benne), mire újra elkezdte, hogy így-úgy elhozza, szól, de nem kérdezi meg hogy oké-e, újra többet van itt. És ez oké lenne, ha nem ő mondta volna, hogy ez az új szabály.
És a logikus az lenne, hogy tényleg elválunk, mert látszik, hogy mindkettőnknek másként jó, ez mindketten beláttuk, de szeretjük egymást ketten, így nem tudunk elválni, főleg hogy készül a közös otthon, terveink voltak.
Hogy lehet egyszerűen megoldani a helyzetet?
Valakinek volt hasonló?
válasza: válasza:
válasza:Szerintem az a baj, hogy megtervezni fejben egyszerű a rendszert, az csak logika kérdése, de közbeszólnak nála az érzések: természetes, hogy ha menet közben adódik lehetőség, többet szeretné látni a gyereket. Főleg, ha az anyja érzelmileg elhanyagolja. Szörnyű lehet a párodnak végignézni, hogy a nő "csináltatott" magának egy gyereket, akivel aztán nem törődik.
Téged is megértelek, egyetlen középutat tudok elképzelni: a kéthetente 1 hétvége+másik héten 1 hétköznap elég kevés szerintem ilyen körülmények közt (az anyai elhanyagolás miatt), beszéljetek meg egy sűrűbb találkozási rendszert, de alkalmazkodjon ő is annyiban, hogy legalább 2 nappal előtte szól, ha soron kívül el szeretné hozni a gyereket.
Nagyon nehéz helyzet, mert borzasztó dolog, ha nem lehet a gyerekével, amikor szeretne. Neked mennyit kell törődnöd a gyerekkel, ha ott van? Ha sokat, akkor vonulj jobban a háttérbe, rendezze a párod a dolgait a "váratlan" napokon, olyankor kapcsolódj ki máshogy/máshol/barátnőkkel, és a "rendes" napokon dobd csak be magad.
De szerintem jobb lenne, ha külön folytatnátok, mert ha közös gyereketek is lesz, méginkább kiéleződnek majd ezek a dolgok....
válasza: válasza:Mennyit kell foglalkozni vele?
Hát, a páromnak annyiban merül ki a gyerekesdi, hogy játszanak, esznek, megfürdeti. De, én főzök, ha elmegyek otthonról, akkor nem rendesen eteti, értsd, semmi egészségeset, csupa nasik. Ha nem szólok rá, nem vinné ki sétálni, nem öltöztetné fel rendesen. Arra nem képes, hogy a gyerek után a szennyesét kihozza a szobájából, sokszor a szekrény mellé hajítva sorakoznak a ruhái, aztán így mennek tönkre, mert beleszárad a maszat. A szobájában mondtam, h a párom rakjon rendet, tiszta kupleráj, mert én akkor takarítok ki ott is, ha a porszívó nem szívja be rögtön az apró játékokat. Ha nem szólok külön lefekteti fogmosás nélkül.
De én vagyok a gyerekkel gonosz? Szerintem aki elvállalt egy gyereket, annak ezek az alap dolgok, amiket maga kéne csináljon. Ha nem lennék itt, a fejükre nőne a kosz.
"Gondolj bele, hogy esne neked, ha a párod mondaná, hogy csak 2 hetente látogasd a gyereked!"
ezt ő mondta hogy legyen így, csak ne menjek el!
válasza:Ahogy leírtad, ezek szerint pont azokat a dolgokat "kell" csinálnod, amiket az édesanyák szoktak. A párod tipikus pasi (nem akarok senkit megbántani, én szinte csak ilyen lelkes, de nem alapos apukákat ismerek, akik jobban szeretnek játszani, mint fogat mosni)..... ez valahol aranyos, de idegesítő is. (Az én férjem is ilyen.)
Az a rossz, hogy "normál" családban az apuka is kicsit jobban belenő folyamatában a feladatokba, gondoskodásba is, nem csak a játékba. Mert az együttélés sok megoldandó helyzetet teremt nap mint nap, muszáj neki is csiszolódni, jobban kivenni a részét+sokszor a feleség erélyesebb, rágja a fülét, hajtja.
Te valahol joggal várnád el, hogy ne csak szeresse, hanem rendezze is a gyerekét. De egy tipikus férfi a "normál" családban is csak férfi marad, ami nem is baj annyira, a különbség annyi, hogy ott az anyának tiszta szívből jön a gyerekről való gondoskodás minden szinten. Nálad ez nem elvárható, olyan, mintha neked csak a neheze jutna....
A feladatok terén családtag vagy, kiveszed a részed, de érzelmileg mintha kívül rekedtél volna. (Ne haragudj, ha tévedek! Nem éreztem, hogy szeretettel írnál a gyerekről, sokkal inkább az jött le, hogy megoldandó problémának, szükséges rossznak látod az ő látogatásait.)
A gyerekkel milyen az érzelmi kapcsolatod?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!