Hogy mondjam el anyáéknak, hogy nem akarok egyetemre menni?

16 éves lány vagyok,de anyáék folyton azzal nyaggatnak,hogy nekem a egyetemre kell járnom és hogy az mennyire nekem való és hogy milyen jó lesz majd.

De engem ez egyáltalán nem érdekel,már rosszul vagyok,ha szóba kerül a téma,azt sem tudom,hogy mit szeretnék csinálni.

Nyár óta vigyázok egy most 15 hónapos kislányra hétköznap délutánonként és hétvégente is néha(hétköznap 3-6 vagy 7-ig vagyok ott,amíg az anyukája és az apukája a szabadidejét tölti,hétvégente néha egész nap,néha csak esténként).

Úgy érzem,hogy ez nekem tökéletes állás,mert nem fáradok el annyira,a kislány sem egy hisztigép,eddig 2-szer sírt,amikor vele voltam,elég sokat keresek vele és szinte semmi megerőltetőt nem kell csinálnom,csak játszani a kislánnyal,megetetni(ami nem túl bonyolult,mert csak üveges ételt eszik),sétálni menni vele és elaltatni.

Gondolkoztam azon,hogy talán lehetnék óvónő,ezért megkérdeztem az egyik ismerősünket,aki óvónő,hogy milyen...

Azt mondta,hogyha még egyszer pályát választhatna,akkor nem ezt választaná,mert tönkre mentek az idegei a folyamatos zaj mellett,nem becsülik meg a munkahelyén és keveset keres.Szóval az óvónősködésről letettem,mert most keresek majdnem annyit,mint az ismerősünk a főiskola elvégzése után.

Tegnap,mikor a kislány anyukájával beszélgettem,akkor mondta,hogy ha nem járnék suliba,akkor szívesen alkalmazna egész napra,nem csak délutánra,mert én vagyok az első olyan bébiszitterük,akivel imád lenni a kislány és Ők is megbíznak bennem.

Ezért elgondolkoztam azon,hogy talán a gimi befejezése után dolgozhatnék náluk egész nap.