Miert nem toleralja a csaladom, hogy egyetemre jarok?

Allandoan felhantorgatjak. Anyamtol hetente 70x hallom, hogy "menjel el dolgozni", "en is tanultam volna, ha megtehettem volna", "meglasd kislanyom, az elet nem piskota". Minden mondataban benne van, hogy o milyen szegeny, szerencsetlen, es en mekkora egy mazlista, kitartott vagyok, de ne feljek, nem fog ez sokaig tartani, majd rajovok. Mar komolyan az idegeimre megy. Kollegista vagyok, ha hazamegyek ordibal, hogy miert nem mosogatok el, miert tanulok folyton. Igaz, valoban nem mosogatok, de nem is eszek otthon, miert kene nekem az o egy hetes maradekat mosogatnom? Most epp arrol van a vita, hogy nem kepes berpapirt kerni egy palyazathoz, ami penzt adna nekem, hanem inkabb menjek el dolgozni, ne onkenteskedjek. (nagyon durva orarendem van, nem tudok mellette dolgozni, mert minimum heti 3x 4 orat kernek egybefuggoen, nekem meg annyi sosincs, csak este, amikor mar nincs munkaido. Onkenteseknek ilyen kitetel nincs, es jo csinalni)

A tesom sem all velem szoba, mert szerinte kihasznalok mindenkit, es eltartott vagyok. Anyukam soha egy fillert nem ad nekem, es nem is kerek, mert tudom, hogy neki sincs. Az ossz penzem az osztondij, meg arvasagi apam utan.

Hogy lehet ezt ep esszel kibirni??? Olyan, mintha direkt rosszat akarna nekem a sajat anyam, hogy nehogy nekem jobb legyen, mint neki volt. Lassan beleorulok...