Bálba megyek a vőlegényemmel, de nagyon botlábú, jogosan haragszom rá?

Szerintem mond meg a barátodnak, hogy jó. Mész a táncos barátoddal. Vele meg elszórakozol egy jót. De nem mész vele a bálba, mert jól akarod érezni magad.

Ennyi. Az vagy összekapja magát ,vagy mész a másikkal.

Ha nem akarsz beégni, akkor nagyon ajánlom, hogy keresd meg azt a táncos havert és cseréld le a táncpartnert. Először.

Aztán gondolkodj el azon, hogy biztosan ilyen fazonnal akarsz-e élni, mint a kedves vőlegény. Aki ennyire semmit sem hajlandó a másikért és a KÖZÖS-ért tenni (a mások előtti táncot felfoghatod nyugodtan a mások előtt felvállat közös élet jeleként is), arra nem lehet sem támaszkodni, sem pedig számítani.

Csak én látom úgy, hogy ez a fiú igenis mindent megtesz, hogy a menyasszonya kedvében járjon?

Igen, valóban úgy tűnik, hogy botlábú a vőlegényed. Egyszerűbb, vagyis pontosabban "férfiasabb" elröhögcsélni neki azon, hogy nem megy neki, mint beismerni, hogy kudarcot vallott egy olyan dologban, ami neked ennyire fontos.

Tényleg ennyire fontos ez a bál?

Szia!

Nem lehet, hogy csak a tehetetlenségét és az ügyetlenségét próbálja ezzel a viselkedéssel palástolni? Én nő vagyok, de ha az életem múlna rajta se tudnék eltáncolni egy táncot se. Már próbáltam, táncórákat is vettem, az eredmény siralmas volt a vergődés és táncparódia keveréke. Én mindezt nevetéssel ill. már-már hisztérikus vihogással (egy ismerős véleménye alapján) "lepleztem". Életemben nem éreztem magam olyan pocsékul. 3 hónap, heti 2 táncóra és ugyanolyan béna vagyok mint voltam, pedig mindent megpróbáltam.

Ha nagyon zavar a bénázása, menj a táncos barátoddal, esetleg ő is hozza a barátnőjét és a tánc után mindenki tud a saját párjával szórakozni.

Hűha.. Látom valaki nagyokos lepontozott.

Ha valakinek ezen múlik a boldogsága, ám legyen. A büdös életben nem lesz egy normális párkapcsolata ilyen hozzáállással.

Látom azért akadnak itt még normálisan gondolkodó nők is :)

Egyébként mi is botlábúak vagyunk a férjemmel, éppen ezért az esküvőnkön a nyitótánc kenyértánc volt, így nem tűnt fel senkinek se, hogy amúgy is botladozunk. Vihogtunk, mint állat. A slusszpoén az volt, hogy egy kisgyerek csipegetett a férjem papucsából, ami ugye a kenyér volt :D