Miért van ez? Megőrülök?

Öcsémet pénteken költöztetem fel Budapestre, ott talált munkát. A mi kisvárosunktól ez kb. 250 km.

A múlt hónapban anyukám felhívott, hogy nincs pénze, nem tudnék-e kölcsön adni neki egy 20-ast fizuig. Adtam, azóta sem láttam viszont. Két hete telefonált, hogy kifogyott a gázpalack és hogy nem tudnám-e kicserélni? Kicseréltem. Mert én ilyen hülye vagyok...pedig tudom, hogy sosem adják meg a lóvét.

Tudom, hogy anyukám iszik, ami nem is csoda egy olyan ember mellett, mint apukám. A öreg mindig abból áll, hogy cseszegesse a másikat, soha egy kedves szava nincs...nem lehet leírni, hogy pontosan milyen, de szörnyű vele együtt élni.

19 évesen sikerült munkát találni és 20 évesen kiröppenni a "családi fészekből". A párommal élek. Elég jól állunk anyagilag, de azért a végtelenségig mi sem tudunk kölcsönözni nekik. Anyummal már beszéltem az italról, hogy tegye le, hagyja ott az öreget. De nem mentem vele semmire. Ugyanúgy berúgik, olyankor elviselhetetlen. Sajnálom is meg nem is, mert végeredményben magának köszönheti, hogy itt tart. Egyébként jó állása van, jól keres, jófej főnöke van. Ha reggeltől estig dolgozik, akkor nem iszik, de ha van egy szabadnapja, akkor már bontja is fel a piát, persze csak titokban, és azt hiszi, nem tudjuk, nem vesszük észre, hogy ivott. A párommal még erről nem beszéltem nyíltan, mindig mikor olyan anyu, azt mondom neki, hogy fáradt volt, kimerült a héten, mert sokat dolgozott...

Most még öcsém is itthagy...a kis majom még most játszott a Batmanautóval, most meg pestre megy dolgozni. Sírok egyfolytában... :(

Azt hiszem, nem is kérdezni akartam, csak panaszkodni egy kicsit.