Nagyon szégyen ha kiskorodban elhagyott a családod?

Anyám mindig azt mondta árva fiút keressek, ne legyen gondom anyóssal. Szóval még előnynek is emlegetheted.

Viccet félre téve, ez szomorú, nem szégyen, de hidd el senkit nem foglalkoztat különösebben.

Nem tehetsz róla... miért indulnál hátrányból?

Különben is, ha szeretünk valaki, akkor nem a családja miatt. Ha nagyon nyersen akarok fogalmazni, az egy elhanyagolható dolog.

Nem neked szégyen, hanem a szüleidnek. Te inkább legyél büszke arra, hogy a nehézségek ellenére elvégzel egy egyetemet, és jó állásod lesz.

Engem egyáltalán nem érdekel, kik a szülők, mindig az egyént nézem. Gondolom nem csak én vagyok így ezzel.

23/N

Szia!

Az én párom szülei elváltak, ami nem ugyanaz, mint a te esetedben, de hasonló, mert az ő családi háttere sem az, hogy van apu meg anyu... Amikor megismertem, nem tudtam róla. Később, talán az első randin beszéltünk erről, de már nem is emlékszem. Szóval, amikor megtudtam sem kedveltem, tetszett kevésbé, mint addig. Hiszen erről nem ő tehet, hanem a szülei. Nekem otthon van anyu és apu, de semmivel sem vagyok különb, attól, mint akinek csak anyu van otthon vagy csak apu, vagy nincs senki. Ismerek egy lányt, apukájuk halála után az anyukájuk nem gondoskodott róluk, intézetbe kerültek. Anyukájukról azóta nem hallottak. A lány most már 23 éves, tanul, dolgozik, egy évig Írországban élt és ott dolgozott. Én őt saját maga miatt szeretem és nem a szülei vagyis hát nála a nemlétező szülei miatt. Nyugodtan barátkozhatnál te is, hidd el, aki ezért elítélne, az amúgy sem lenne jó barátod, aki meg észreveszi és értékeli a saját tulajdonságaidat, annak csak egy információ lesz rólad, hogy te nem a szüleiddel nevelkedtél. Remélem segítettem valamit neked. Nagyon szép életet és sok sikert kívánok neked az egyetemhez, a diplomához és a munkához. Bízom benne, hogy barátokat is találsz nemsokára és megtalálod a szerelmet is. :)