Mit tegyek? Férjem és én mást akarunk, így attól tartok útjaint szétválnak. Egyáltalán mit tennél a helyemben?

Jól írod, utolsó, de sajna késő bánat.

"Felelősségteljes ember csak akkor nem védekezik, akkor csinálja megszakítással stb, ha tisztázva van otthon, hogy ha jön a baba okés, ha nem jön, az is ok. De ha egyértelműen nem akarok gyereket, akkor teszek ellene."

Ez meg az apára is igaz.

Ha a 40-es válaszadó írta a 38-as hozzászólást is akkor tökéletesen igazat adok neki..

Ha a kérdező annyira boldog,ahogy írja egymásnak vannak teremtve akkor hogy a fenébe vannak ilyen gondjai??AKkor miért nem tudtak a nagy boldogságban arra figyelni hogy mindketten továbbra is boldogok legyenek??Akkor hogy lehetséges hogy még ki sem kelt a szüllői ágyból már terhes? A nagy szerelemben/boldogságban miért csak az hangzik el,hogy +ÉN nem bírok így ,nem bírok úgy,ÉN képtelen lennék erre,képtelen lennék arra,ÉN nem akarom,ÉN-ÉN-ÉN..hol van a közös döntés??a meghitt beszélgetések???

Igen igaza van a 40-es írónak.Nem kell ahhoz anyának lenni,hogy felfogjuk mindkét embernek kell gondolkodni..

(én 2 gyermekes anyuka vagyok..)

Azért itt nem arról van szó, hogy elengedjem-e az egyik fiamat az iskolai táborba, mert akkor nem tudok a másiknak új bakancsot venni, itt arról van szó, hogy MEGFOSSZAM-E a megfogant gyermekemet az élet lehetőségétől azért, hogy a másik kettőnek vegyek új gatyát.... Nem tudom a kedves abortusz párti hozzászólók érzik-e ennek a súlyát, vagy csak vagdalkoznak.

Az hogy jut-e nyaralásra, meg torta az asztalra nem egyenrangú azzal, hogy valaki él-e. Ugye ezt mindenki belátja.

Én egyszer már válaszoltam, de változatlanul az az érzésem, hogy ha a férjed képes elhagyni azért mert megtartod a gyerekét, akkor jobb ha minél hamarabb lelép. Hosszú távon nem fogsz tudni rá számítani amúgy se, függetlenül attól, hogy fel tudod-e dolgozni a szemétségét vagy sem. Azért mert olyan típusú ember, aki csak magára gondol, ami neki még kényelmes, azzal elvan, sőt, lehet hogy ránézésre jó apa is, de amint gond lesz valakivel, otthagyja a fenébe. Hidd el nekem, igazán nem lehet rá számítani. Én nem azt mondom hogy ettől rossz ember, mert nagyon sokan ilyenek, sőt lehet hogy én is ilyen vagyok, de akkor tudni kell, hogy mit lehet tőle várni. Ami jelen esetben: komolyabban semmit.

Tudod nekem a nagymamám mesélte, hogy az ő apja olyan volt mint a te férjed, elsősorban a könnyebb és kellemesebb életet kereste. És nekem mindig azt mondta a nagymamám, hogy csak olyan pasashoz menjek hozzá, akinek első a családja és aki mindent megtesz a családjáért a saját előnyök lemondása árán is. Az ő férje ilyen volt, és mikor az első barátom volt a nagypapám azt mondta, hogy ha netán teherbe esnék sose gondoljak olyasmire hogy elvetetem, akárhogyan is de egy szájjal több vagy kevesebb az már mindegy.

9-29: "A nagy szerelemben/boldogságban miért csak az hangzik el,hogy +ÉN nem bírok így ,nem bírok úgy,ÉN képtelen lennék erre,képtelen lennék arra,ÉN nem akarom,ÉN-ÉN-ÉN..hol van a közös döntés??a meghitt beszélgetések??? "

Ebben a kérdésben nincs olyan, hogy közös döntés, has mindkét fél mást akar. Itt nincs kompromisszum. Vagy az lesz, amit a férj akar, vagy az, amit a feleség. Köztes megoldás nincs. A kérdező azért írja, hogy én, én, én, mert a NŐ fekszik be a kórházba, Mert a NŐn vérgik el a műtétet, mert a NŐ teszi ki magát veszélynek, mert a NŐ testéről van szó, mert a NŐ döntése végülis, hogy megtartja-e vagy sem.