Miért én vagyok a szemét a családban?

17 éves vagyok, alig két hónapja történt velem egy baleset. Összeütköztem egy öreg nővel. Mind a ketten biciklin voltunk, a néninek semmi baja nem lett, de nekem az alhasamat átszúrta az egyik kormány. Soha nem lehet saját gyermekem.

Egy hónapig csak sírtam, hisz nagyon családcentrikus vagyok és imádom a kicsiket. Páromat is sokkolta a történt dolog, hisz ő már annyira előre tervezett, hogy majd lesz két kislányunk stb..stb...

Végül is mostmár kezdem túltenni magam a dolgokon, de a szüleim és a nővérem az eset óta szabályosan útál engem.

Mindenért engem okolnak, én vagyok a szemét a szemükben. Ha a kabátomat pl rossz helyen hagyom, egyből lehordanak minden r_hadéknak. Ma nekiálltam sütit sütni, de nem jött össze, odaégett a tészta. Erre anyukám elkezdett velem kiabálni, hogy ennyire szerencsétlen és életképtelen nem lehetek. Szégyenli hogy ilyen semmilyen gyereke van. És vegyek példát nővéremről, akinek már van 3 gyereke. Mondom, de anya, nővérem 35 éves + nekem nem lehet majd gyerekem. Erre: " Mert egy szerencsétlen vagy! fogadjunk direkt csináltad az egész balesetet is, hogy ne lehessen gyereked! Hálátlan dög!"

És utána meg csodálkoznak,hogy napokig sírok, mikor ilyeneket vágnak a fejemhez.