Szemét vagyok? Többi lent

Nem vagy szemét. Különben mindenki nehezebben dolgozza fel egy fiatal személy halálát, mint egy idősét, függetlenül attól, hogy rokon vagy sem.

A másik meg, hogy most vagy 13 éves, a kérdésed alapján a nagypapád régen halt meg, talán fel sem fogtad. Más érettségi fokon álltál akkor, és a nővéred barátjának halálakor (és most).

Teljesen normális, ne emészd magad ezen.

Miért lennél szemét?

Lehet, hogy nagypapád halálakor még kicsi voltál és nem úgy fogtad fel a dolgokat, mint most.

Egyébként nekem nem él egyetlen nagyszülőm sem, bármennyire is szerettem, nem sírtam a temetésükön, mégsincs bűntudatom emiatt.

Ilyenek vagyunk és kész.

Jaj, istenem, dehogy vagy szemét!

Mindenkinek az elvesztését másképpen éljük meg. Egy idős ember halálát egy fokkal könnyebb elfogadni, hiszen végülis természetes, hogy valaki megöregszik és meghal. Egy fiatal ember halála viszont nehezebben feldolgozható, mert általában nem ez az élet rendje.

Ne legyen semmi bűntudatod emiatt.

Nem hinném. Egyértelmű, hogy sajnálod a nagypapádat is. Nagyon szép gondolat, hogy már nem kell szenvednie. Másrészt meg van, hogy az ember egyszerűen túl feszült és nem tud...

A másik meg, hogy írtad, hogy szenvedett. Lehet, hogy ez is ok, hogyha sokáig szenvedett és valami súlyos baja volt, akkor volt időtök hozzászokni, hogy lehet, hogy ő már hamarosan nem lesz. Míg az ilyen fiatal személyek, mint a nővéred barátja ritkán betegségben halnak meg, vagy ha mégis, akkor gyors... És minél kevesebb időd van elfogadni a halálát, annál nagyobb a trauma.

Nem vagy gonosz, ez így működik. A húgom elég pici volt, mikor a nagypapái meghaltak. Ő nem sírt a temetésükön sem, nem igazán fogta fel a dolgokat... Én akkor annyi idős voltam, mint most te. Nekem már más volt, nekem voltak emlékeim a papáimmal. És az apai nagypapa halála már nem volt váratlan, mert idős volt és legalább nem kellett tovább szenvednie, de a másik papám váratlanul és túl fiatalon halt meg... (67)

A nővéred párja egy fiatal férfi volt, idegennek is tragikus a hír, nemhogy annak, aki lényegében családtagnak tekintette.

Megkérdezhetem, mi történt vele?