Kinek van igaza? Aggódó anya vagy nekem?

19 éves vagyok, 160cm és 75kg. Igen, kövérebb vagyok az átlagnál. Nem tagadom, szeretem az ízeket, az édességeket, a finom húsokat... szóval szeretek enni. Én tulajdonképpen tudom, hogy lehetnék, jobb lenne, ha soványabb lennék, de nem agyalok és idegesítem emiatt magam.

Édesanyám viszont igen. Sőt!! Olyan szinten elidegenített magától, hogy ott tartunk szó szerint egyáltalán nem beszélünk egymással, pedig egy lakásban lakunk. Egész nap a testemet bámulja, fintorog rajta, pofákat vág, állandóan azt kérdezgeti mit ettem, mit fogok enni stb. Ha mégis mond nekem valamit (próbál barátkozni), nem a szemembe néz, hanem a testemet bámulja és kiül az arcára az undor, a "félelem". Ez engem nagyon bánt.

Többször próbáltam megkérni, fenyegetőztem, kiabáltam, sírtam hogy hagyon békén, de semmi eredménye. Ő azt mondja félt, fogyak le, mert meg fogok halni.

Ez tart hatodik éve.

Ezalatt soha nem jött velem utcára, nem voltunk együtt sehol. Szégyell. Ha meglátom a buszmegállóba inkább begyaloglok, mert tudom otthon durva kiabálás lesz a külsőm miatt...

Ha éppen étkezem, muszáj bevonulnom a szobámba enni, mert szó szerint lesi mit eszem.

Olyanokat mond, hogy el fog temetni, az emberek undorodnak tőlem csak nem veszem észre, orvoshoz kellene mennem, nincs munkahely amely alkalmazna stb.