Szüleitek követtek el olyan nagy hibát, ami kihatott egész életetekre?

Nem tartom jó dolognak, hogy minden egyesszemélyiségbeli, akármilyen problémákért a szülőket tesszük felelőssé. Egy bizonyos kor után a mi sarunk, hogy milyenné válunk!!!!!

Elváltak a szüleim,keserves volt a gyerekkorom,de túlléptem rajta.Már én is anya vagyok és feleség.Próbálok mindent megtenni a családomért,példát mutatni a lányaimnak,mert én sajnos nem láttam a családi idilt.Szeretném,ha a mi családunk lenne számukra a példa.

Szüleimet hibáztatom amiért olyan vagyok amilyen, alap dolgokra sem tanítottak meg, 25 évesen sem tudom mi hogy működik a világban, egyedül semmire nem vagyok képes. Elkényeztettek, mindent megcsináltak helyettem, ha nem volt kedvem iskolába menni akkor nem kellett, munkával ugyanez, ehhez szoktam hozzá, és ez cseppet sem jó. Most nincs végzettségem, se munkám, és fogalmam sincs mit tehetnék.

Apám alkesz volt,el is váltak a szüleim.3 éves voltam.Borzasztó nagy szegénységben éltünk,anya nevelt egyedül 3 gyereket.Mikor rendeződött a helyzet,pokoli mostoha apát kaptam!Született egy fél tesó is,aki az ég világon mindent megkapott,SZERETETET, pénzt,mi meg 13 évesen, mehettünk dolgozni a határba a romákkal.Amit nyáron kerestem,az mind elment ruhára,könyvekre,stb.Mert aztán egész évben nem kaptam a szüleimtől semmit.Aztán nyáron kezdtem előlről a dolgot.6 évvel ezelőtt meghalt a fiú testvérem 15 évesen.Hirtelen halt meg,semmi baja nem volt!Akkor volt sírás rívás,de nem tartott anyánál ez sokáig.Most 18 éves vagyok,és már 1.5 éve a 34 éves párommal lakok.Akit szeretek,tisztelek.Mellette megvan mindenem,és szó szerint ő az anyám, az apám, a tesóm meg mindenkim. Nem kívánok ilyen gyermekkort senkinek.Szerintem nem ezt érdemli 1 gyerek sem.Egyetértek az egyik válaszolóval,hogy mi alakítjuk a saját sorsunkat.De egy gyerek kérdezem én:hogy alakítsa a sorsát?Bizony ez a szülők feladata lenne!

Apukám születésem után nemsokkal elhagyott és most 23 évvel később kapcsolatba akar lépni velem. Azt hiszem egy "kicsit" elkésett!

Összeházasodtak... Elkapkodták, és anyu számára nem derült ki időben, hogy apám lenézi a nőket, aztán megszülettem lányként... aztán jött öcsém, aki apám kedvence, nem mondja, csak érezteti, hogy ő a fontosabb, én meg le vagyok xarva... És ezért öcsém bármit megtehet, én meg semmit, de majd Isten helyreállít mindent, én rá bíztam, és hiszem, hogy azért élek még, mert van remény, máskülönben már belepusztultam volna fiatalon a keserűségbe, de az biztos, hogy ha a színe elé kerülök, akkor fellebbezek ezért, mint egyik kedvenc sorozatomban (Játszd újra az életed...)

Összeházasodtak:annak ellenére,hogy apám rendszeresen terrorizálja lelkileg anyám,sőt nem egyszer már meg is ütötte.Egyszer elköltöztünk,de visszacsábította apám,majd ismét megverte.Nemtudom megszámolni,hányszor pakoltam össze,majd ismét ki.