Mit csináljak a fiam mindig lelkifurdalást csinál? Neki van igaza? És tényleg bunkóul reagáltam le?

Gondolj arra hogy attól hogy te megsajnálod attól ő még nem lesz önálló, a gyerekek szeretek ezzel zsarolni aztán ha nem tetszik nekik amit kapnak akkor elkezdenek zsarolni hogy milyen anya vagy te stb stb....de mondjuk egy 16 évestől még oké de tőle....tényleg nem ártana megnevelni és kireptetni a fészekből, hogy megérezze milyen megdolgozni azért amid van.

Csak tapsolni tudok...Neked is és a fiadnak is...

Miért lenne kötelességed egy 22 éves felnőtt fiú (haverját) ellátnod évente egy új laptoppal?

Végül is jól tetted, nem itt a baj. Hanem ott, hogy ellenséges viszonyban vagytok.Valahogy kedvesebben, több szeretettel, több türelemmel, több "drága kisfiammal" jobb lenne. Talán még nem késő...

Egyszerű, hogy add elő: talán itt az ideje egy nyugodt, és közvetlen beszélgetésnek a "hogy gondolod el az életet, fiam" témában. Nem ironizálok, komolyan mondom. Gondolom, diák a fiad, vagyis eltartod, mosol rá, és a fentiek alapján nem szenved hiányt luxuscikkekben sem, hát jó volna talán barátságosan megkérdezni, hogy mindezek után mégis milyen jogon csapkodja az ajtót abban a házban, amit te tartasz fenn többek közt számára is egy olyan tárgy miatt amit te vettél neki és ami iránt, közvetve ezáltal irántad, semmi tiszteletet nem mutat. Ha azt mondja, hogy te vagy a hibás, mert nem verted, ez nem annak a jele, hogy búskomorságba kell esni és siránkozni, hogy elrontottad, hanem annak a jele, hogy nagyon is tudja, hogy mit csinál, és hogy tiszteletlen, és kihasznál, csak épp, mivel edig megengedted, hát csinálja továbbra is. Nem kell veszekedni, csak megkérdezni, hogy mit tenne, ha holnap kiraknád az utcára, hogy akkor tessék dolgozni, és a saját lakásodban majd csapkodod az ajtókat, és a saját pénzeden vett laptopokat osztogatod a haveroknak? Nem sarkítás, komoly kérdés. Fel fogja húzni az orrát, és mindenféle erkölcsi témákat fog feszegetni, amivel megint a lelkiismeretedre akar majd apellálni, hogy milyen anya rakja ki a gyerekét az útra, meg a szülők mindenféle kötelességeiről, amit szépen vissza lehet vágni, hogy talán úgy érzi, te nem teljesíted szülői kötelességeidet? Túlzásba is viszed, ezzel szemben ő miket teljesít a kötelességeiből? Talán neki nincsenek? Ugyanakkor felhívhatod a figyelmét arra is, hogy ez volt az utolsó alkalom, ezentúl ami törik, romlik az ő hibájából, nélküle marad, legyen az telefon, laptop, akármi. Hidd el, lehet, hogy a beszélgetés alkalmával lázadozni fog, és lehet, hogy megint lesz egy ajtócsapás, de ne engedj, és el fog ő gondolkodni a dolgokon, mert szerintem nincs egyéb baj, mint hogy nem vágta még orrba semmi az életből. Legyen ez az első, és jobb, ha az anyjától jön, mint bármi vagy bárki mástól, mert itt legalább tudja, hogy te mindenképp szereted. Máshol, mással nem ilyen egyértelmű ez.

Mindig megsajnálod és mindig új esélyt kap. Újra és újra hibákat követsz el, amivel magadhoz láncolod. Nem arról van szó, hogy félsz egyedül maradni, és tudat alatt így tartóztatod?