Milyen a kapcsolatod az anyukáddal?

20:13-as:

Őőő... sejtem, hogy mire gondolsz... Remélem, hogy én értem félre, de ha mégsem és az a helyzet, amire gondolok, akkor nagyon sajnálom! ...és tényleg nem általánosítottam, ne haragudj, valószínűleg nem jól fogalmaztam.

Amíg otthon laktam, enyhén szólva viharos volt a kapcsolatunk. Amióta elköltöztem otthonról, legjobb barátnők vagyunk, viták persze mindenhol vannak, így itt is. Két nagyon különböző személyiség vagyunk, telejesen más életfelfogással, nem jöttünk ki egy fedél alatt egymással. De most már szerencsére minden rendben van :)

30/N

A sem valami jó, hogy mindenütt telebeszélik a fiatalok fejét azzal, hogy "válj le és szakadj le" anyádról. A felnőtté válás szerintem nem azt jelenti, hogy elkezdünk belerúgni abba, aki addig csak jót akart nekünk. Az én lányom például lelke mélyén szeret, mert miért ne szeretne, viszont befolyásolható és a "leválás" során hatalmasakat rúgott belém. Miközben az természetes neki, hogy az érdekében korán felkelek, főzök, a keze alá dolgozom, az egész háztartást a közreműködése nélkül intézem. Még itthon lakik, a jövendőbelijét be sem mutatta nekem egy állítólagos sértődés miatt, de azt már most elvárja, hogy a házamat őrizzem meg neki, hogy az övé legyen, amikor már nem leszek.

Ugyanezt nem várja el az apjától, aki még gyermektartást sem fizetett, holott dúsgazdag. (Megy a kisebb ellenállás felé).

Ehhez mit szóltok?