Egy 82 éves öregasszony kibír egy éjszakát a padon pokroccal és kabáttal? Vagy muszáj leszek beengedni az előszobába?

Ismeretlenül én sem ítélkeznék!

Anyum egyik nagynénje sem az anyák példaképe! Az idősebbik fiát eldobta magától, a srác meg is mondta, hogy neki csak arra volt az anyja, hogy megszülje, persze, mindig akkor kereste fel, mikor pénzre volt szüksége, akkor már az ő kisfia volt, akit annyira szeret,

akkor már rájött, hogy az által, hogy nem ő a gyámja, akkor már nem kap érte pénzt, és a kisebbik fiát is ezért tartotta magánál, mert különben utána sem kapna semmit,

A nagyobbikat először a nagybátyja, majd az én nagymamámék nevelték, a kisebbik pedig már 14 éves kora óta saját magát látja el, magára volt utalva.Persze a bátyja mindig segítette őt, meg mi is mind a kettőt!

szóval...én nem ítélkeznék így ismeretlenül!

Azért valamilyen szinten érdekel a sorsa, ha kiírtad ide ezt a kérdést.

Vagy kamu az egész és provokáció.

Bocsi. Nem olvastam végig mind a 8 oldalnyi hozzászólást de nincs szíved és az unokádnak sincs.

Nekem 80éves nagymamám és mi is most fogadtuk őt be, mert "muszáj" volt.

Egyedül már nem lehetett otthon hagyni mert gyújtogatta a házat és a falakat kikente sz@rral. Szóval választhattunk, hogy felgyújtja magát és a házat is vagy befogadjuk őt.

A másik lányának nem kellett, mert akkor az ő unokái(6és3évesek) nem lehetnének ott a nap 24órájából 15öt.

Hozzánk jött és igaz nagyon sok baj van vele meg félni kell, hogy valami nehogy történjen de állandó felügyelet alatt áll. Én is most állok a családalapítás előtt nekem sem nagyon tetszik a helyzet de felnevelte anyámat is és szegről végről engem is így ezzel tartozunk neki.

Te is tartozol annyival édesanyád felé, hogy kibírsz vele egy éjszakát.

A másik az, hogy Te kibírnád az éjszakát a padon pokróccal és kabátban? Lehet hogy most igen de beteg lennél az tuti. Az idősebbeknek meg annyira rossz a kerinkgésük, hogy egyből megfagynának. De ha azt akarod, hogy a saját anyád halála a te lelkeden száradjon akkor nyugodtan tedd meg.

De az kár volt, hogy mikor Te megszülettél téged nem tett ki egyből a kukába.Megérdemelted volna.

A férjem exfelesége (aki szerencsére nem rokonom, még távolról sem) mindent megtett, hogy ne kedveljem, sőt.

Hiába a válásuk után ismerkedtünk meg - tehát nem harmadik személy miatt váltak, egymást nem tudták már elviselni - ott tett keresztbe nekem, ahol tudott, gyűlölködő telefonhívásokat kaptam tőle, a gyerekük előtt is minden voltam, csak királylány nem. Többször fizikailag rám támadott, az volt a szerencsém, hogy még időben lefogták többnyire, de már fontolgattam egy rendőrségi feljelentést.

Egyszer átjött balhézni, épp lementem, hogy elzavarjam a búsba, amikor elkezdett furcsán zavartan, gyengén viselkedni, majd látszott rajta, hogy kezd elájulni. Mivel szokása halálos betegségeket kamuzni, fenntartással kezeltem. Aztán elfeküdt a földön és akkor gondolkoztam, hogy vagy baromi jó színész, vagy kivételesen tényleg történt valami. Óvatosan közelebb mentem, hogy ha felugrik, első alkalom lesz, de ha támad, én biz' Isten visszaütök. Böködésre nem reagált, így megfogtam a pulzusát. Az egy perccel korábbi idegbeteg ugrálás ellenére kifejezetten lassú volt, csakúgy, mint a légzése.

Felvonszoltam a lakásba, közben mentőt hívtam. Félig-meddig magához tért, de nagyon enyhén, a kezem ügyében levő teából itattam vele.

Mentősök kijöttek, megnézték, mondták, hogy a teával életet menthettem, mert a kórházban igazolták is, hogy cukorbeteg, amiről ő maga sem tudott addig, a mentősök is a tünetek alapján gyanakodtak erre, a vérteszt erősítette meg.

Elhiheted, hogy ha feldobja a bakancsot, nem sírtam volna utána, de akkor is egy emberi lény, aki abban a szituációban rám volt utalva.

Természetesen a kórházban már nem látogattam meg, a feladatom ott véget ért, hogy a mentő elvitte. A továbbiakról is a férjemtől értesültem, aki később ért haza és utána a lányát hívta, hogy mi történt, mi volt ez az egész.

Re#79: Ha működik az ember morális érzéke – ezt teszi.

Ha a kérdezőben és nőtestvérében (jaj, egy nő!) ennyire nem működik, mi a teendő?

Mert mint az kiderült,csak azért nem ölnek meg egy embert, mert börtönbe kerülnének.

Ez morális tartás szempontjából még a nulla szinten van.

Azért nem bántani egy lényt, mert börtönbe juttat. Zéró.

Mielőbb helyezzék el otthonban, felezve a költségeket, minél előbb, mielőtt valami jóvátehetetlen történik.