Gyerek nélkül is élet az élet?

05-11 14:05 - Ez pedig önzés, ha azért legyen gyereked, hogy legyen, aki rád néz öreg korodban, honnan tudod, hogy rád is fog nézni? Azt KI KELL ÉRDEMELNI. Ha jól bánsz vele, akkor rád fog nézni, de ha nem, akkor ne várd. Én idén, mikor kórházban voltam betegség miatt, volt ott egy néni, már régóta, és nem tudom, kiengedték-e már azóta. Egyik szobatársa, fiatal lány, miután kikerült a kórházból, visszament meglátogatni, és vitt neki ajándékot is, kedves néni volt, én is visszamentem meglátogatni, miután kikerült, pedig nem ismerem máshonnan, de olyan nyugalmat sugárzott, hogy a szobalakók beteg napjait szebbé tette, pedig ő is betegen feküdt.

Mellesleg egy gyerekhez egy megfelelő apa is kell, én akárkinek nem szülök. Én nem azért akarok gyereket, hogy legyen, aki rám néz öreg napjaimban (mi van, ha előbb hal meg, mint én... egyik volt tanárnőm pár éve a fiát veszítette el balesetben), hanem azért, mert lesz egy csodálatos párom, akivel megéri szerelmünkre gyermekáldást vállalni, akiben örömünk fog telni, és akit majd mi segítünk, hogy EMBER legyen belőle felnőtt korában, és boldog legyen, aki mindkettőnk számára az első lesz.

Az előző vagyok újra. Hát ebben igazad van! Valóban, egy APA is kell egy gyereknek, ha valamilyen okból ez a része nem stimmel a dolognak...na, akkor érdemes elgondolkodni, hogy legyen-e gyerek vagy sem.

Még annyit szeretnék hozzátenni, hogy egy kapcsolatban szerintem mindenképpen előrelépés a gyerek. Attól csak szorosabb lesz a kapcsolat és a szerelem, ha van egy gyerek, aki összeköt minket mégjobban. Én 15 éve ismerem a férjemet. 10 évig nem volt gyerekünk,rengeteget voltunk együtt, csak egymással foglalkoztunk, meg saját magunkkal, sokat utaztunk, stb.Úgyhogy volt időnk gyerek nélkül szeretni egymást, és nem siettük el a dolgot, alaposan rákészültünk a dologra! Tíz év után éreztük úgy, hogy most már kéne valaki, akit együtt, közösen szerethetünk, aki csak a miénk, aki kettőnkből van...

Ettől csak több lesz két ember kapcsolata!

Ha ránézel a gyerekedre, a párodat (is)látod benne, és ez nagyon jó érzés!

Egyébként, ha megkérdeznél 100 embert, akinek van gyereke, meg karrert is csinált, hogy mire a legbüszkébb az életében, biztos, hogy 90 a gyerekét mondaná elsőként! És ez így is van rendjén.Nincs az a karrier, amiben annyi meló lenne, mint egy gyerekben, akit egész életen át nevelni kell, van is mire büszkének lenni egy szülőnek.És nincs az a munka, az az elért eredmény, ami olyan boldoggá tenne, mint a saját gyereked, aki minden pillanatban képes felvidítani.

Én így gondolom, de teljes mértékben elfogadom, hogy mégis vannak olyanok, akik gyerek nélkül szeretnék leélni az életüket. Ha ennyire ellenérzés van benned az anyaság ellen, akkor tényleg lehet, hogy jobb, ha nem vállalsz gyereket. De ha csak félsz, vagy aggódsz az ismeretlen miatt, akkor nem érdemes csak ezért lemondani róla.És a karrier miatt sem érdemes!

21:13 - nem mindig teszi szorosabbá a kapcsolatot a gyerek, és tilos a gyereket felhasználni egy kapcsolat megtartására (ha az eleve rossz), az én szüleim így tettek, egy életen keresztül hallgattam a veszekedést, és én lettem a lábtörlőjük... Nem kívánom senkinek.

Mellesleg ott volt a Curie házaspár, akiknek sokat köszönhet a tudomány, az egészségügy, olyan munkájuk volt, ami a saját életükbe is belekerült, egy gyerek életét emellett nem tették kockára, viszont sok ember köszönheti az életét az ő munkásságuknak.

Ez csak egy példa volt, ott van mellette több ezer olyan, aki igenis gyerek mellett alkotott hatalmasat.Gondolj politikus nőkre, híres színésznőkre, énekesnőkre. Persze, sokan előbb karriert csinálnak, és csak utána szülnek. Igazuk van, mert nem mondanak le egyikről sem. Ebből jóval több van. Azt én nem mondtam, hogy a gyereket kell felhasználni egy kapcsolat megerősítésére.Sajnálom, hogy nálatok ilyen súlyos családi dolog történt. Ilyen is van, de normál esetben, amikor nem azéert szül valaki, hogy egy gyerekkel kösse magához a férjét, hanem mert tényleg szeretne, szeretnének egy gyereket-akkor ez csak boldogabbá teszi őket, és igenis egy örök kapocs lesz köztük.

Azért, mert a szüleidnek nem sikerült boldogan felnevelni egy gyereket, neked még sikerülhet! Én azért drukkolok neked, hogy sikerüljön, ha meg mégsem , akkor meg azért, hogy anélkül is boldog legyél!

Akik azt mondják minden áron, hogy gyerek nélkül nem élet az élet, azoknak ajánlom az alábbi kérdést, kíváncsi vagyok, hogy erre is rábólintanak-e, hogy igen, igaza van, tegyen meg mindent, hogy gyereke legyen (szerintem ez így nem helyes):

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

Bár már nagyon nagyon régi kérdés, érdekelne, hogy akik akkor nem akartak gyereket, azóta sem vállaltak?

Egyébként én ha akarok is majd 30 fölött, de ha nem lesz, se izgat, viszont szánalmas volt látni, hogy itt az ősanyuk, hogy kapálóztak. Az én környezetemben egy példaértékű család sincs, pedig nem mozgok rossz körökben. De mindenki lestrapált, a csávó vagy szart se csinál, vagy lelépett, sosincs pénzük semmire, alig tudnak valahova utazni, vagy csak nézni ki a fejükből és pihenni. Hát nem tudom kinek vonzó ez őszintén szólva, de felőlem mindenki azt csinál amit akar, én is azt teszem, és pont nem érdekel senkinek a véleménye, a gyereke meg aztán végképp nem.