A gyerek az "élet" végét jelenti?

Igazából te alakítod az életedet, ha van gyerek, akkor is!

A kettőtök közti kapcsolat az mindenféleképp megváltozik, de nem feltétlen rossz irányba!

Gyerekkel is lehet kirándulni, utazni...

Az otthonlét, pedig nem unalmas, hanem csodás lesz!

Sajnos a tanulást egyikőtöknek fel kell adni, (esetleg, ha mód van rá, munka mellett tovább csinálni)mert dolgozni muszáj ezerrel, hogy megéljetek!Egy 2 gyermekes anyuka!

Szia!

Frissek az élményeim, 1 éves a fiam.

A saját nevemben írok, de nekem egyelőre (és még sokáig) lemondás, lemondás, lemondás. Sok idő, türelem. Utazgatni még nem tudunk, anyósoméknak vagy anyumnak nem merem 2 óránál tovább hagyni. Valahol ezt én tudatosan vállaltam, úgyhogy nem panaszkodom. Amikor már járni fog, menni akkor egyre jobban kinyílnak a lehetőségek, mehetünk együtt pl. boltba, vagy piacra, kirándulni. Ovis lesz, majd iskolás, akkor is lehet majd szusszanni.Vele, meg mellette is.

Kicsit nosztalgiázok a "régmúlton", a férjemet ezzel viccesen "bántom" hogy bezzeg lánykoromban....:))

De már semmi sem ugyanaz, mint lánykoromban....és mégis még tele van újdonságokkal, meglepetésekkel a jövő....:) ez már egy más "korszak", és erre készülni kell! :)

Szia!

Először is a gyerek NEM az élet végét jeleni, de egy új élet kezdetét, ahol már nem Te vagy az első, hanem a picúr! Ez tény. Sokmindent fel kell adni, de ha kész vagy egy gyerekre, akkor semmit nem nehéz feladni. A tanulás... Lehet gyerek mellett tanulni, de cska ha alszik. Amúgy azt az időt magadra kéne fordítani, szóval meggondolandó.

Utazás: gyerekkel is lehet, mi 3 hónaposan vittük először nyaralni, persze nem olyan volt, mint régen, de ez nem baj!

Mozi: a nagyszülők is imádnak babázni és ez mindenkinek feltöltődés!

Az első 1-2 év korlátozottabb, de ahogy nő a pici, egyre több mindenbe be lehet vonni, szóval az élet nem áll mag, sőt!!!

Szia!

Én 27 évesen lettem terhes,vártuk a babákat, lombikos voltam.

Az ikertesót szülésnél elvesztettük.

Nekem volt időm tanulni, dolgozni, karriert épitgetni, lassan már jövedelmező lesz a vállalkozásom is.

Most érzem, hogy teljes az életem.

Van egy dadusunk(nem rendszeres, csak besegit ha kell),aki néha vigyáz a kicsire, mig mi elmegyünk a férjemmel vacsizni, vagy csak épp sétálni egyet,de ritkán van ilyen.

Attól, hogy gyermeked születik, sok mindennel jár, de pontosan ezt nem szabad feladni mellette a független életed.

Menj el fodrászhoz, úgy mint előtte, találkozz barátnőkkel.

A férjeddel pedig néha legyetek kettesben, mert a monoton mindennapokba fásul bele az ember, nem pedig a gyerekbe-szerintem-

Dehogy jelenti azt:D Meg lehet rémülni ez tény,mert sok olyan anyát látsz,akik igazából ahogy megszületik a gyerek,napellenző fel és csak neki élnek, de ezt nem tartom helyesnek mert attól,hogy anya vagy, nő is vagy és egy gyerek szocializálódását és negatív irányba befolyásolja ha igazából semmit nem csinálhat, csak az anya szoknyája mellett kell állnia.

Mi 22 évesek vagyunk, főiskolára járunk, utazgatunk, szórakozunk és nevelünk egy 6 hónapos kislányt:) Mókásan hangzik ugye? Sokan gondolják szerintem,hogy áhhh ilyen fiatalon hová szült ez, de igazából nem érdekel.Igaz,hogy véletlenül született közénk, de attól én még jó anya vagyok és a párom is jobb apa és meg merem kockáztatni,hogy kiegyensúlyozottabban neveljük a kis hölgyet mint sok már anya és apatársunk.

Egyébként mi visszük magunkkal mindenhová.2 hete elapadt a tejem,ezért kötetlenebb és fesztelenebb már az időnk(azért vagyok itt egész nap,mert a párom és a lányunk nincs itthon, ma ugyanis Apa-Lánya nap van:)), mehetünk akkor és oda ahová akarunk, de szerintem majd le leszek pontozva ha azt mondom,hogy már pár hetesen vittük az utazáskiállításra, nagy tömegbe Hini járvány idején, megyünk barátokhoz most már grillpartykra, hol vele hol nélküle (amíg volt tejem, addig meg lefejtem aztán odaadtam mamának), barátok is jöhetnek hozzánk bármikor, igazából nem változott az életünk, csak kibővültünk:) Mellesleg jövő ilyenkor diplomázom, párom most végzett főiskolán, dolgozunk, én most japánul tanulok,párom meg oroszul:)

Nyáron lesz az esküvőnk egyébként, azon is végig ott lesz a kiscsaj, de nászútra már egyedül megyünk,igaz nem azonnal, csak majd november végén:)

Szóval nem kell az életet feladni csak mert van egy gyereked, élni kell,mert amitől te boldog vagy, attól ő is boldog lesz:)Ettől nem hanyagolod el őt, csak magaddal is törődsz kicsit:)

Szia, én 37 évesen szültem. Saját vállalkozásunk van ahol a munka oroszlán része az enyém. Nem tudtam elképzelni az életemet egy gyerekkel...ma már nem tudom elképzelni nélküle.

Végig dolgoztam a terhességem (az utolsó napig) utaztunk és színházba jártunk, nyaraltunk a férjemmel. Mikor megszületett a fiunk körülbelül 3 hónapba telt mire megszoktam, hogy van egy kis "utánfutóm" aki nélkül még levegőt sem vehetek és Ő most már hozzám tartozik!

Az biztos, hogy teljesen át kellett szervezni az életem és más lett minden és már soha sem olyan mint azelőtt! De nem is kívánom, hogy olyan legyen! A gyerek egy igazi nagy kaland annyi új élmény, új dolog van amit azelőtt nem ismertem most átélhetem, megtapasztalhatom. Nagyon nehezen "mentem bele" hogy gyereket vállaljak ma már tudom bolond lettem volna kihagyni!!! Hidd el ha már úton van ( de legalább is a gondolataitokban) akkor minden megoldódik és minden a helyére kerül, az életed csupán átrendeződik de nem ér véget, sőt...

majdnem 1 éves anyuka:)