Gyerek nélkül is élet az élet?

22:33 - ismét lepontoztatok, borzasztóan sajnálom, hogy ennyire nem tudtatok belegondolni a helyzetébe, szegény már nem él, nem tudom, ha ti élnétek ilyen súlyos betegséggel, meg tudnátok-e ugyanilyen példaértékűen élni, ahogy boldogult rokonom megélte, szegény gépeken halt meg, de sokan példát vehetnének róla... Ő teljes életet élt gyerek nélkül is, kiteljesedett másban, amit a betegsége engedett, nem nyafogott, ezt, ahogyan ő élt születésétől kezdve a betegségével, ahogyan elfogadta, hogy gyereke sose lehet, tanítani kéne.

Aki lepontozta azt a válaszomat, kicsit gondoljon bele, ha neki kéne így élnie. Szégyellje magát a lepontozásért...

Miért kell ilyen végletesen gondolkodni? Vagy állat, vagy gyerek...Mindenki a magáét hajtogatja. Senki nem írta azt, hogy most jelenleg állatokkal foglalkozik de esetleg egyszer lehet majd gyereke. Vagy fordítva, attól hogy van gyereke, állatokkal is foglalkozhat. Miért kell eleve elhatározni, hogy így lesz, vagy úgy lesz, honnan tudjátok, tíz év múlva mi lesz veletek?

Nekem van egy 14 éves gyönyörű cicám, akit nagyon szeretek.Úgy, mintha egy ember lenne, úgy viselkedek vele, úgy beszélgetek vele stb, teljes értékű családtag minden értelemben. De azóta érzem teljesnek az életemet, amióta gyerekeim is vannak. Szerintem így az igazi, amikor családod is van, és állatod is, és mindegyiket szeretheted. Az állatoknak is jó, ha a gyerekek játszanak velük, szeretik őket,foglalkoznak velük, nem beszélve arról, milyen pozitív hatással vannak az állatok a gyerekekre. Szomorú lennék,ha a gyerekem sóvárogva nézné más kutyusát, cicáját, mert neki nincs.

Már csak azért sem lehet összehasonlítani egy állatot egy gyerekkel, mert ugye egy állat, bármennyire is jól gondozzuk, szeretjük, sajnos egy idő után elpusztul.A gyerekeink ha minden jól megy, túlélnek minket, egy életen át törődhetünk velük, gondoskodhatunk róluk, és fordítva:ha megöregszünk,talán majd ők segítenek minket. Jó érzés, hogy marad valaki utánunk, akiben tovább élhetünk.Ez az élet rendje, ezért vannak ivarszerveink, már bocsánat, hogy használjuk is őket, ha már egyszer egészséges nőnek/férfinek születtünk.

Amíg nem volt gyerekem-mert egy ideig én sem akartam-a cicám volt a mindenem. Most is imádom az állatokat, de egy állat szeretete, gondozása nem helyettesítheti azt az érzést, amit egy kisgyerek születése. Már eleve a terhesség is, a babázás, a szoptatás, az, hogy látod felnőni...nem tudom, lehet-e ezt bármihez hasonlítani? Nem akarok ezzel senkit sem megbántani, tudom, hogy nem mindenkire érvényes ez, de sokan igenis gyerekpótléknak tartják az állatot, elég, ha csak az idős nénikre gondolok, akik csokival tömik a kis kutyusukat...Biztosan hiányzik egy unoka nekik...Erre a fajta szeretetre azért nincs szükségük az állatoknak, ez már túlzás...

Szóval, nem kell és nem is szabad azon vitatkozni, hogy melyik milyen érzést nyújt az embernek.

A teljes élet az, amikor mindkettő megvan, én kipróbáltam, és tudom, hogy mindegyik nagyon sok örömmel, boldogsággal jár!!!Tudom, hogy mit veszítettem volna, ha egyiket is kihagyom... Ugye, nem bántottammeg senkit?

Nem bántottál meg senkit csak te sem igazán érted... Itt nem állatokról beszélünk. Itt arról beszélünk amit más úgy hív: MUNKA, KARRIER, a munkában alkotni valamit. Felejtsd el az állatokat. Most véletlen, hogy nekem pl az állatok a munka, a karrier, amiben alkotni akarok... Tehát nem állatokról van szó, hanem munkáról, hogy valaki a munkát választa a gyerek helyett...

A másik meg az, hogy (én) azért beszélek előre, mert 10 év múlva már abban a korban leszek, hogy NEM fogok gyereket szülni.

Aztán pedig nem helyes a cicádal emberkeént viselkedsz, mert CICA. Ahogy te is mondtad és közben te is úgy viselkedsz vele. :)

Szóval mindneki rögtön felakad az állatokon... Hogy a gyerek helyett van. Kár volt állatokat mondani, azt kellett volna mondanom, hogy a karrierem, a munkám. Arra ugye nem hiszi senki azt, hogy gyerekpótlásnak van? :D Mellesleg kiképzőként biztos, hogy nem én fogom gyereknek nézni a kutyáimat... Folytatva a gondolkodást... Szóval mivel munkáról beszélünk (elfeljteve, hogy ez konkrétan néhány állat) így már lehet, hogy megértik azok akik azt hajtogatják: nem ugyanolyan egy gyerek mint egy kutya. Nem is... Én nem a gyerek helyett dolgozom. Én nem azt az űrt akarom pótolni ami a gyerek miatt van... Ha akarnám azt a fajta szeretetet, amit a gyerek nyújt akkor szültem volna gyereket, ennyi...

Sajnálom, hogy a kutya 15 évig él, de akkor sem fogok gyereket szülni, hogy legyen valaki öregkoromra, hogy hagyjak magam után valakit (erre van ugye a munkám), sőt még a nagymaminak sem fogok gyereket szülni! Nem azért mert sz@rul élünk, hanem mert én nem szeretnék... Valahogy nem tartom csodálatosnak, hogy 9 hónapig egyre kövérebb és tehetlenebb leszek, hogy rosszul érzem magam, hányok, minden bajom van, nem csinálhatok semmit, és ha megszületik, akkor még rosszabb lesz... Nekem ez eltakarja a jó oldalakat, nem is látok nagyon jó oldalt. Nekem mennem kell.. Mozogni, dolgozni állandóan. És itt jönnek képbe az állatok, ami a munkám. Egy szülés és gyereknevelés elviszi az állat fél életét, nem tudom azt mondani, hogy majd visszavesznek ha a gyerek oviba megy. Én felelek azért az állatért, nem hogy most bocs, pár évig nem tudok veled foglalkozni. Nem fogok itthon szenvedni éveket, de a gyereket sem adnám bölcsibe... Nekem a párom az első, és ezt sem akarom megváltoztatni egy gyerek miatt sem... Nekem így teljes az életem, nem hiányzik belőle semmi... :) Másnak meg gyerekkel. Ennyi... Önző vagyok, na? De legalább, amit dolgozok ott teszek valami jót, és a gyerek életét meg nem rontom el avval, hogy megszülöm ilyen felkiáltásokkal: legyen valaki ha öreg leszek, a nagymami unokát akar, majd ha megszületett akkor már nagyon jó lesz nekem és el sem fogom tudni képzelni nélküle stb.... Olyat még nem hallottatok, hogy valaki akkor sem boldog ha megszülte, nem tud vele megbarátkozni? Na akkor rá hol érvényes, a szöveg, hogy hát én sem akartam, de azóta el sem tudom képzelni nélküle? Szerintem pont hogy jó vagyok, ha eldöntöm, hogy nem szülök gyereket, mert ez nem az én életem lenne, egyikünknek sem jó... Hátha így jobban meg lehet érteni...

Nem értem, a gyerek és a karrier miért zárja ki egymást.Már megint ez a vagy-vagy. Attól még, hogy gyereked van, nem kell lemondani a munkáról, karrierről,még akkor sem, ha mostanában mindenki ezen lovagol. Nálad sokkal ismertebb, híresebb emberek futottak be karriert, és kiélték magukat maximálisan a munkájukban, miközben gyerekük is van, és ez nem hátráltatta őket semmiben. Ezért kár lenne lemondani a családról. Ne gondold, hogy meg akarlak győzni, eszemben sincs. Mindenki azt csinál, amit akar.

A terhességgel kapcsolatos félelmed viszont nagyon kicsinyes és nevetséges, ne haragudj.Miből gondolod, hogy elhízol és folyton rosszul leszel? Én 52 kiló voltam szülés előtt mind a kétszer, terhesen 63 kiló, most meg 54 kiló vagyok. Senki nem hiszi el, ha rám néz, hogy már két gyerekem van. Bár nekem ilyen az alkatom, de aki hajlamos a hízásra, az is mozoghat, még akár sportolhat is terhesség alatt, most nem akarok ebbe belemenni, de én mostanában nem is láttam elhízott kismamát.Ha megszületik egy baba, nem hiszem, hogy létezik olyan anya, aki nem szeretné, úgy érezné, hogy nem kellett volna megszülnie. Bizos, hogy ennek pszichológiai háttere van, ez nagyon ritka, az ilyen szülőknek segítségre van szükségük.Mindenesetre én elfogadom, hogy te gyerek nélkül is boldog vagy-leszel, de az indokaidat nem értem, nem tudom elfogadni.