Mért néznek le csak mert szegény vagyok?
Fél éve vagyok együtt a btommal és a szülei nem kedvelnek engem, mert 1. nem vmi gazdag ember lánya vagyok, csak csóró munkásemberé és mert 2. nem irányíthatnak engem, pl nem veszem le a fészbukról, az én adatlapomon lévő képeimet amik nekik nem tetszenek.
Elhordtak mindennek, h putriból jöttem, egy primitív nő vagyok, meg h a btom a család ellen fordul mióta velem van együtt... pedig mindig bíztatom őt h beszéljék meg otthon a bajokat, ne maradjon ki sokáig, fogadjon szót...
Én igazán rendes lány vagyok, bárki aki ismer, ezt tudja rólam. Ezek a sznob k.ö.cs.ö.g.ö.k meg semmibenéznek, meg sem akarnak ismerni, semmit nem tudnak személyiségem értékeiről még köszönni is alig bírnak nekem...
Mit tanácsoltok? :( N/20
A szegénység egy nagyon érdekes dolog. Az a baj, hogy az ember gondolkodásán nagyon lehet érezni. Összefüggésben van a pozitív és negatív hozzáállással. Nem feltétlenül az a gondjuk veled, hogy szegény vagy, hanem, hogy annak érzed magad és ez később rengeteg problémának lehet a forrása. (kicsinyesség, irigység, földhözragadság, mentális értékek és érzelmek nélküliség) A mai világban egyáltalán nem bölcs dolog magadat beskatulyázni.
Pl amikor én indítottam a vállalkozásomat, amig nem érkeztek meg az összegek nemhogy semmim nem volt, de csak hiteleim és rengeteg fenntartási költség, tehát több millió mínusz és mégsem éreztem magam szegénynek.
Apádra pedig legyél büszke, mert a kétkezi munkát meg kell becsülni.
Esetleg ha ezt velük beszélnéd meg...
Talán azt feltételezik, hogy keveset utazgatsz, keveset olvasol, keveset jársz színházba, mivel mindez sok pénzbe kerül. Gondolom a végzettséged is elmarad a fiukétól, esetleg nem vagy tisztában néhány alapvető illemszabállyal... rengeteg oka lehet, hogy miért néznek le, mi csak találgatni tudunk. Nézz mélyen magadba, szerintem megtalálod a választ.
A férjem szülei elváltak az apjának nagyon jól megy van másik családja, de a gyerekeivel tartja a kapcsolatot. Mikor megismerkedtünk akkor kifizették a horvátországi nyaralásom egy részét, pedig Ők nem voltak csak a férjem és pár haverja. Aztán elhívtak hajókázni a dunán többször is saját hajóval, (ami több millió forint értékű), elvittek drága étterembe. Szóval próbáltak felvágni és ezzel megszerezni a szeretettemet, de valahogy csak nem sikerült. Hozzáteszem én is egyszerű családból jövök.
Szép lassan kezdtek rájönni, hogy engem ezzel a pompával nem lehet elbűvölni, mert én nem aszerint kedvelem meg az embereket, kinek mekkora vagyona van. Így elkezdtek nem kedvelni családi kajálásokon már csak bájvigyort és hogy vagy kérdést kaptam. viszont engem nem bosszantott fel, úgy csináltam mintha mi sem történt volna ugyanugy nevettem beszélgettem mindenkivel észre sem vettem, hogy Ők milyenek. Viszont Ők egyre idegesebbek voltak, mert én nem foglalkoztam azzal a "kitűntettet figyelemmel" amivel felém voltak.
Tanácsolom, hogy hagyd őket, a barátodnak pedig mond el, hogy Téged ez bánt és állítsa le Őket. Az Ő szülei neki kell harcolnia Érted nem Neked magatokért.
Én megértem a barátod szüleit.
Gondolj csak bele : ők felnevelték a fiúkat és azt kapják érte cserébe hogy egy szegény és csóró csajjal jár.
Tönkreteszed az életüket,szerintem te vagy BUNKÓ
Légy szíves ne pontozz le,hiszen te kétrdezted hoyg mit gondolunk erről.És ez az Én véleményem
14/l
Amiket leírtatok nagyon is igaz dolgok... de az én esetemben rossz úton jártok.
Most én az internetet általában a legközelebbi barátokkal való csevegésre használom, úgy gondoltam h itt sem kell annyira szépen fogalmazni és hivatalosan, hanem köznapi szavakat használhatok. Eléggé ki kell kérnem magamnak a műveltséggel, intelligenciával kapcsolatos előítéleteket. Én nagyon értelmes és okos lánynak tartom magam, illetve a környezetem is. Főiskolára járok, míg a puccos btomnak érettségije alig lett és egy szakma, amit a gyakorlatban nem is tud hasznosítani, mert csak papírja van, viszont tudása nincs. (Hozzáteszem ez is kapcsolatok útján sikerült neki :S)De mindegy ez, nem is ide tartozik.
Nem azért ellenségesek velem mert nem vagyok művelt, náluk a tudás nem érték. Szerintem akkor lennék jó nekik, ha egy jómódú, visszafogott, csendes lány lennék, akit oda raknak ahova akarnak. Állítólag attól félnek, hogy én kiakarom használni őket, "majd felcsináltatom magam"- ezt mondták, és a pénzükre fáj a fogam. "Az ilyen társadalmi szintből jövők így szokták". :OOO
Nálam nem érték az a világ amiben ők élnek, és az a gondolkodásmód amit képviselnek, én teljesen jól elvagyok anyagi helyzetemben és százszorta gazdagabbnak érzem magam: lelkiekben, ami nekem épp elég.
Végülis nem is találkozok velük, a lakásukba nem mehettem fel eddig sem... tehát nincs alkalom a konfrontálódásra. De mégis olyan kellemetlen érzés ez, nem vagyok hozzászokva, engem mindenhol mindenki szeret/ett. Tudom h nem a jelenlegi barátom lesz az életem társa, nem illünk össze, de addig is amíg tart a szerelmünk, sokkal jobb lenne a családjával is jóban lenni. Erről már nem is álmodozok, tudom h nem lehetséges velük, csak a barátomat is sajnálom, nagyon rossz lehet neki! (egyébként kiáll mellettem, talán túlságosan is)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!