Mit tegyek? Megőrülök a szüleimtől!
20 éves vagyok, most fejeztem be az iskolát (érettségi, majd szakma), nem akarok egyetemre menni, de folyamatosan nyelvet tanulok, illetve állást keresek. Elég magas itt is a munkanélküliség, de aktívan keresem az állást (külföldön is), illetve még nem is vagyok olyan régen munka nélkül, hogy elkeseredjek. Mivel volt gyakorlatom nyáron, másfél hónapja vagyok itthon. Itthon sok mindent megcsinálok, főzök, takarítok, illetve ugye nyelvet tanulok... A szüleim azt mondák, próbálkozzam gyárban, amihez abszolút nincs kedvem, nem is lenne valós gyakorlat, illetve látom a gyárban dolgozó ismerőseim mennyire ki vannak készülve a három műszak miatt. Ok, ezt itthon meg is értették, illetve anyum még azt is mondta, pont ezért amúgy sem örülnének, ha gyárba mennék.
Most rájöttek, hogy külföldi álláslehetőségeket is nézek szép számmal, úgy néz ki, januártól Ausztria össze is jön. Viszont felhoztam az au-pair lehetőségét is, hogy szívesen részt vennék ilyesmibe, ha kicsi már jobb lenne az angolom, lehetőleg az USA-ban. Na, erre nagyon kiakadtak, hogy azt aztán nem, milyen messze lennék, ha baj lenne, nem tudnának hozzám kijönni... Ilyenek... Ez volt kb. fél órája, szörnyen idegbeteg lettem, mert bár tudom, hogy szeretetből, nem bírom az ilyen szintű ragaszkodást, nekem ez már-már csimpaszkodásnak számít... :/ Mit tegyek?
l/20
válasza:Teszem hozzá, nem akarsz a nyakunkon maradni, szociális segélyen élni, webcam modell lenni, és nem k*rválkodni mész külföldre, hanem dolgozni, illetve tanulni.
Kellenek ennél meggyőzőbb érvek?
válasza:Persze, ezaz, élni akarom az életemet, csak tudod, haragot, szomorúságot sem akarok magam mögött hagyni. :)
Ok, tényleg messze lennék, de az nem azt jelenti, hogy nem beszélnék velük időnként, nem látnának többet...
Most tényleg kicsit hisztérikus hangulatba kerültem, azt hiszem, holnap ezredszerre is megpróbálom velük átbeszélni.
válasza:Külföldi munkát sajnos/hálistennek nem egyik napról a másikra talál az ember. Mondd el a szüleidnek, hogy hol tartasz, milyen szempontok alapján választasz, milyen lehetőségeid vannak, hova küldted el a jelentkezésedet. Ha ők is látják, és érzékelik, hogy nem egy nagy fekete lyukba ugrassz fejest, akkor lélekben és gondolkodásban is hozzászoknak majd ahhoz, hogy egy darabig távol lehettek egymástól.
Lehet, hogy egy darabig "megőrülsz" majd tőlük, mert te nekik, mindig a gyerekük leszel, nem egy önálló felnőtt ember. A szülők már csak ilyenek...
De ha elhatároztad magad, akkor csináld végig. És próbálj meg türelmes lenni. Ilyen helyzetekben gyakran megfordulnak a szerepek; néha a gyerekeknek kell racionálisan észérvek alapján dönteni, miközben a szülők csak a "szívükkel" nem akarják, hogy elmenj.
válasza:Én még elég fiatal vagyok de az én szüleim már most ezt csinálják! Ide nem mehetsz, oda nem mehetsz,itt fogsz majd dolgozni,ezt fogod majd tanulni,apám közölte is ha külföldre megyek max ausztriáig vagy a környező országokban!
Én ilyenkor közölni szoktam! "Az én életem nem a tiéd!Azt teszek vele,amit csak akarok!"
Amúgy ha összejön Amerika,vágj bele bátran több ismim is kint él munka miatt,és mondták,hogy 1000-szer jobb mint itt,teljesen más az élet!!!
16/L
Köszi a válaszokat! :))
Egyébként arra is gondoltam, nem tudom, mennyire jó ötlet, hogy majd felköltöznék Pestre, ha találnék ott munkát, az közel(ebb) is lenne, és látnák, hogy megvagyok én egyedül is, illetve egy kis önállósításnak is jó lenne.
Mit gondoltok erről?
válasza: válasza: válasza:- Mihez kezdesz most édes fiam?
- Sok pénzt akarok keresni, világot látni, szép nőket megismerni, luxus kocsival járni, Kacsalábon forgó palotában lakni. Külföldre megyek szerencsét próbálni! Ne is próbáljon visszatartani édesapám!
- Eszemben sincs fiam, veled megyek!
válasza:Nézd, ha nem engednek el a szüleid, és "utánad akarnak menni", akkor nem te hisztizel, hanem ők. 19 éves felnőtt ember vagy, jogos vágyad az, hogy világot akarsz látni és ki akarod magad próbálni. Nyugodtan menj ki akár az USA-ba is. Ott is emberek élnek.
Haragot és szomorúságot mindig fogsz magad mögött hagyni, mert az ő érdekük - hogy maradj mindig mellettük, ne nőj fel stb. - és a tiéd szögesen ellentétesek egymással.
Ha az ő akartuk győz, akkor a harag, a csalódottság, a frusztráltáság mind a tiéd lesz, amit kénytelen leszel elfojtani (így aztán egyre betegebb leszel, depressziós, cselekvőképtelen, esetleg meg is halhatsz), ha pedig végre meg mersz mozdulni, és a SAJÁT életedet élni, akkor a harag, a csalódottság stb. az övék.
A kettő között az a különbség, hogy az első esetben jogos haragról van szó - mert megakadályozzák a te akaratodat, a vágyaidat, elmetszik a szárnyaidat; míg a második esetben nem jogosról van szó, mert egy jó szülőnek tudnia kéne, hogy a gyereke felnő, és egyszer el kell tudnia engedni őt. Lehet szomorú, még sírhat is, de bűntudatot nem kelthet a gyerekében és haragot nem mutathat afelé, mert az már önzés és gonoszság. Azt jelenti, hogy ő maga fontosabb, mint a gyereke neki.
Persze, hogy félt. Mindenki félti a gyerekét - csak a valódi féltésben mindig benne van az, hogy "féltem, de hadd menjen. Aggódom érte, de az aggódás az enyém, nem teszem a vállára". Minden más, amit aggódásként ad elő, nem aggódás, hanem valójában aggódásnak címkézett agresszió, birtoklás - azaz nagyfokú önzés.
Én is azt mondom, mint előttem: menj és láss világot! Okosan, ügyesen. Ha kinőttek a szárnyaid, akkor csak repülj, kismadár! :)És ne törődj senkivel és semmivel!
Azt keresd meg, hogy te mit akarsz, te hogyan akarsz élni és boldoulni és ne szabd meg előre, hogy mi lesz 35 évesen.
Csak bátran! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!