A sógornőm nem normális? Többi lent!
34 éves, nincs barátnője, egyedülálló, nem egészen úgy éli az életét mint ahogy az 35 év fele normálisnak mondható. Nem érdekli semmi és senki, nem akar családot, meg igazából semmit, semmi célja nincs az életének! Régen tök jóban voltunk, sokat beszélgettünk (mindenről), de aztán fordult a kocka. Rájött arra, hogy én boldog vagyok (a bátyjával), 2 szép gyermekünk van, éljük a teljesen normálisnak mondható életünket stb...
Azóta minden ok nélkül hazudozik, képzeleg, bemagyaráz magának dolgokat, teljesen abnormálisan viselkedik velem. Ha az utcán találkozunk nem köszön, bemutat, felémköp, kiabál. Teljesen ki van fordulva önmagából, az anyósom is tisztában van ezzel, de nem akarja orvoshoz vinni. Vagyis orvoshoz vinné, csak neki kórházi kezelésre volna szüksége...
válasza:Amíg nem látjuk a személyiségtesztjét és nem készítünk vele interjút, nem tudjuk diagnosztizálni :) De te már megtetted: "képzeleg, paranoiás és depressziós"
Egyébként nem kéne lenézned a pszichoterápiát ("ha elmegy magánba beszélget 1 órát egy pszichiáterrel és ír fel neki gyógyszert, attól még nem történik semmi"). Ha a páciens is motivált, szép eredményeket lehet elérni.
válasza:Ha egyáltalán nem motivált, ne hidd, hogy a kórházi kezelés többet segít. Ráadásul mivel önszántából nem is akar elmenni, kényszergyógykezelésnek kéne alávetni, de az meg nagyon nem egyszerű. Mondjuk ha sikerülne elérni, hogy befeküdjön és valamilyen szinten együttműködne, legalább lenne egy diagnózisa és ott a gyógyszert is kénytelen lenne szedni+talán bekötődne annyira, hogy a hazamenetel után is eljárna önként terápiára.
Annyi pozitív még van a történetében, hogy legalább dolgozik. Akármilyen is a munkája, legalább nem izolálódik teljesen.
válasza:
válasza: válasza:Szia!
Sajnos nem tudsz vele mit tenni. Próbálj meg minél kevesebbet találkozni vele. Nálunk is hasonló a helyzet. Ő jár orvoshoz (kb 16 éve), igazából már kórházi kezelésre lenne szüksége, de mivel nem ön és közveszélyes (még), nem lehet akarata ellenére beutalni. Vannak jobb és rosszabb napjai, hetei (bipoláris), van amikor szeret minket, játszik a gyerkőcünkkel, sőt még a férjemmel is elbeszélget, de másnap már egy rohadt k*va vagyok, a gyerek meg egy féreg és jobb lett volna ha már a méhemben megrohad... Egy utcában lakunk vele, így borzasztó ezt látni minden nap és iszonyúan nehéz elviselni. Tehetetlenek vagyunk. Az orvosok széttárják a karjukat és azon kívül, hogy begyógyszerezik (ha rá tudják venni, hogy bevegye a tablettáit) nem tudnak vele mit kezdeni.
válasza:Szerintem is foglalkozz a saját dolgoddal, a kérdésed sem arra irányul, mit tehetnél az ő érdekében, inkább csak szidod itt nekünk. Egyáltalán nem úgy tűnik eddig, mintha tenni akarnál bármit is az érdekében, te már le is zártad, hogy biztos, hogy nem fog elmenni orvoshoz. Mit mondjunk erre???????? Még ha azt kérdezted volna, hogy segíthetnél neki, hogy eljusson egy orvosig!
Biztos nehéz elviselni, de ez nem kérdés! Persze panaszfórumot is nyithatunk. Téged sajnálunk a legjobban, nem a sógornődet, hidd el.
A kérdést így engedte feltenni a rendszer. Mivel nyilvánvaló, hogy engem rendkívül utál, én sajnos nem tudok vele mit kezdeni. Az anyja sem, a huga sem, a bátyja sem, az apja sem, a keresztanyja sem és a mamája sem! Egy percig sem gondolnám, hogy pont én tudnék...főleg ilyen "kisebb" utcai jelenetek után...
Aki azt írja, hogy mit foglalkozok vele, annak üzenném, hogy azért ahhoz valami közöm azért van ha velem szórakozik az utcán...legközelebb meg majd kikapja a gyereket a babakocsiból mert neki nem tetszik, hogy él és létezik...
Amúgy semmi gondom azokkal a nőkkel akik nem szülnek akár 40 éves korukig, nade azért azokat sem kéne üldözni akik szülnek...én sem tehetek róla, hogy így alakította az életét, és talán jogom van nekem is kimenni sétálni a gyerekemmel az utcára, meg másnak is...(írtam, hogy egy másik anyukát vödör vízzel akart leborítani).
Ha a kisfiam mondjuk nem 4 hónapos, hanem 2 éves lenne akkor mit mondtam volna neki??? Az a néni ott apád nővére és épp azért kalimpál a túloldalon, mert te megszülettél??? Némelyiktek kicsit furán reagál dolgokra, de azoknak kívánom, hogy egyszer ők is éljenek át valami hasonlót! Innentől fogva be sem nézek ide, mert itt is csak felhúzom magam 1-2 nagyokos reakcióján. Akik normálisan tudtak válaszolni azoknak köszönöm és értékelem is! :-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!