Miért van az, hogy a mai világban már annyit kell dolgozni, hogy az embernek semmi ideje nincs a családjára, és a legtöbb embernek kínszenvedés a mindennapok megélése?

Tudod kérdező, -a posztmodern ember archetípusa szörnyű kreatúra, amely életének gyorsasága és intenzitása annak minden személyiség- és lélekromboló hatásával együtt még néhány évtizede is csak egy rossz lehetőség volt. Mindenre van ideje és energiája, csak éppen a legfontosabbra nincs, a családra és a szeretetre elégséges ideje. És az egyensúlyvesztésért éppen azt nem lehet hibáztatni, aki annak megőrzéséért küzd.

Mivel a modern kor társadalmai, annak vezető rétegei az ésszerű munka(végzés) fontosságát vallják természetesen minimális bérekért. Tehát hazánkban és külföldön is megy a kizsákmányolás,

Az is kérdés, hogy "ésszerű munka(végzés) fontosságán" mit értünk e fogalom alatt, hiszen a három műszakban dolgozó munkás és a napi tizennyolc órát gép előtt töltő „modern munkavállaló” különböző utakon ugyan, de ugyanarra a sorsra juthat.- szükségért dolgozik a megélhetésért, a mindennapi betevőért--- annak ellenére hogy automatizált lassan a világunk, ami azt jelenti hogy az árunak van értéke nem pedig a dolgozónak aki megtermeli azt... S az árú értékét pénzben fejezzük ki aminek a többségét mindig a tőkések nyúlják le azok akiké újabban a gyárak üzemek, nem pedig azok kapják akik előállítják; a dolgozók.

Így jut rád sajnos mint gyermekre, kevesebb ideje a szüleidnek.

Tudod a munka relatív alkotó tevékenység. valamikor azt tanították hogy a munka tette a kőkorszakit emberré és gondolkodóvá--- igen bizonyos értelemben az alkotás feljebb vitte szellemében, de a munka nagyon ritkán olyan tevékenység amilyen tehetséget hordoz az ember önmagában, többnyire csak szükségből végzett kényszer tevékenység igy az idők folyamán az ember csupán egy alulfizetett eszközzé vált a termelés folyamataiban sajnos, nem emberré válik manapság hanem egy "láncok nélküli" kihasználható rabszolgává.

Nekem soha nem lesz családom.

26 vagyok,de jó ez így.

Ilyen feltételekkel nekem erre nincs szükségem.

Örülök,ha magamat eltudom tartani.