Hát ebbe bele lehet pusztulni! Két hónapos az unokánk, a menyünk miért változott úgy meg?

Egyet értek a többi válasszal, hogy megértőnek kell lennetek, hiszen azért nem kis dolgon ment át a hölgy nemrégiben. Mondjuk amikor rátok csukja az ajtót, addig belepusztulás helyett nézd meg nem kell-e elmosogatni, főzni, van-e wc papír, egyebek. Mindenki másképp éli meg ezt az időszakot, de a család dolga a mindenkori támogatás és kitartás a másik mellett! Sok sikert!

És gratulálok az unokához! :)

1. Hormonok

2. Szülés utáni depresszió

3. Fáradt, kimerült, nyűgös

4. Túl későn értetek oda, amikor már nem volt aktuális.

Nehogymár ebbe pusztulj bele...

Nagyon jó, hogy így állsz hozzá(juk) és hogy szereted őket. Teljesen normális állapot, nincs mit tenni. Ahogy egyik hozzászóló írta, nézd meg addig, hogy miben tudnál segíteni. Nem akkora tragédia, hogy pont akkor nem láthatod az unokádat, mert épp eszik, vagy altatja. Én még emlékszem, mikor az enyém volt 2 hónapos...húú, hát nem könnyű időszak, és nem is sírom vissza.

Úgy látom, hogy alapvetően jó a hozzáállásod, és jó anyós vagy, szerintem nem lesz gond, csak türelemmel kivárni, hogy nagyobb legyen a picur. Ha most ennyiszer hívnak, később számíthatsz rá, hogy rengeteget kell majd rá vigyáznod! :)

A menyednek szerintem kisebb gondja is nagyobb annál most, minthogy azzal törődjön, hogy neked mi esik rosszul.

Ne essen rosszul.

Fáradt, ingerült, el van foglalva.

Nem ér rá veletek bájologni.

Ne izgulj!

Egy nőnél, ha "nem normális", az normális. :))