Miért változott meg hozzám az apukám?

Menj oda hozzá, és ezt mondd el neki, apu emlékszel, h régen mennyit játszottunk, nevettünk együtt? Ez nekem hiányzik.

Ebből már meg fogja érteni.

Gyanítom fura is lenne, ha még mindig fürdetne. Gondolom nem is mer közeledni, mert még perverznek is hihetik, hiába csak jó apuka (az USÁ-ban hány ilyen per is volt már... XD), na meg már nagylány vagy, nem akar a nyakadon lógni, a te korodben az ciki.

Ha hiányolod a közös progikat, akkor szervezz te egyet, odamész és megkérdezed, hogy apu, nem megyünk el hétvégén együtt a strandra/kalandparkba/kirándulni/egyéb?

Szerintem tényleg jó ötlet, ha elmondod neki, hogy hiányzik a szeretete, és habár már nem vagy az a kislány akit apukája ölelgetett, becézgetett, de más módokon szeretnéd érzeni a szeretetét. Találjatok ki valami közös programot, ami már illik egy 14 éves kamaszlányhoz. Vagy még jobb: kérd meg halgasson meg, beszélgessen veled, hogy megy a suli, mit csinálsz napközben. Kérd ki a tanácsát valamiben, és hangsúlyozd, hogy bár 14 éves vagy, és (reméálhetőleg) egyre önállóbb leszel, szükséged van a tanácsára, a segítségére.

Abban viszont egyetértek, hogy a korodhoz egyszerűen nem illik az ölelgetés, fürdetés, ha ehhez nagyon ragaszkodsz akkor lehet hogy a felnőtté válástól félsz igazán, (amitől perszde mindenki fél), de akkor sem megoldás ha 6 évesként kezelnének a szülied... lehet hogy érdemes lenne beszélned pszihológussal, vgya rokonnal/baráttal akiben megbízol, hogy segítsen ebben a nehéz korszakban, de lehet hogy csak egyszerűen a támaszra lenne szükséged, hogy elj mer indulni a felnőtté válás útján, hogy ha baj ér közben van ki segít...

Hát ti alapból nem értitek a kérdezőt és a helyzetet sem. (Kivéve: 17:41) Igen: 16:09 & 16:55 és elnézést ha a válaszokra is reagálok, de hagy mondjam már meg, hogyha valaki szerint a 2x2 = 6, hogy az mennyire de nem úgy van.

Nos 1. válaszoló szerint 14 éves korban már "aligha mondanak a szülők mesét..."

E szerint, ha nem mond, az helyes, még akkor is ha volna rá igény.

Ez így eléggé sántít, mivel ha ez igaz lenne (persze nem az), akkor ugyebár nem ártana megindokolni azt szülői részről, hogy miért is nem. Vagy legalább, akkor valaki itt. Mert ez így olyan, mintha eddig mindennap kapott vacsorát, most meg hirtelen soha többet nem. Szerinted helyes, ha még megsem mondják, az okát? De amúgy meg... Miért ne lehetne mesét mondani, akár egy felnőttnek is? Pont itt az oldalon olvastam régebben, hogy valaki a testvérének mesélt, pedig az már 20 éves k. volt. És a filmek, különösen a romantikusak, azok végülis nem mesék, nem e annak a hiánynak a kielégítői, hogy a szüleink már nem mesélnek nekünk?

16:06: az anyukájával való "összezördülés" szerintem ki van zárva, mert kérdező, azt írja: "legfeljebb anyuval mennek el vagy én anyuval, de mi ketten (én és apu) vagy 3-an soha" ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy az apa és anya viszonya nem lehet olyan rossz, legalábbis jobb, mint az apa-lánya. A fentebbiből valamint, abból, hogy ez a dolog kérdező 11-12 éves korától, tehát már legalább 2-3 éve fennáll én a munkahelyi problémát is kizárnám. Tenném ezt abból kifolyólag is, mert szinte kizártnak tartom, hogy egy ilyen jófej apuka, mint ahogy kérdező leírásában, kérdező 11 éves koráig viselkedett, hirtelen, némi munkahelyi problémát úgy reagáljon le, hogy 12 éves korától azaz immár 3 éve nem szól a lányához egy szót sem (!). Mert itt erről van szó és nem értem, hogy nem látja senki azt a kétségbeesett segélykiáltását a kérdezőnek, ami a soraiból kitűnik. (De persze erről részletesebbet is érdemes lenne tudni, munkahelyváltozás esetleg az adott időszakban, de mondom szerintem ez kizárható.)

Fürdetés/fürdés:

"mert még perverznek is hihetik, hiába csak jó apuka" Na ez eléggé érdekes ellentmondás. Szóval szerinted is jó apukás dolog megfürdetni a kislányt, mégsem tanácsos, mások hülyesége miatt. Azért mert vannak beteg emberek, ő miattuk egyetlen szülő sem szeretheti úgy a gyermekét, ahogy kellene? Minden puszi/simogatás/érintés előtt azon kell rágódnia, hogy ez még megengedett e?

Én nem tudom, pedig már nagy vagyok, mégis jólesne néha valaki megmosná a hátam.

Ciki valami akkor, ha valaki (a benne érintett) annak érzi. Mivel kérdezőben ez fel sem merül, felesleges ezzel nyomulni. Egyébként sem tud egy szülő még a 7 éves gyermeke nyakán se lógni, mert reggel 6-7 között elválnak, jó esetben 16-17 között találkoznak, és néhány óra múlva meg már lehet lefeküdni. Miért ne lehetnének együtt egy közös fürdőzés erejéig? A strandon nem vadidegenek fürödnek eggyütt egy óriási kádban? Mégse tartja perverznek senki a helyzetet.

Szóval 16:09 szerinted egy apának hamár 14 (ne felejtsük, hogy ez már 3 éve megyen) hozzá se kell a lányához szólni?

Mind írtátok, hogy menjen és kezdeményezzen, szerintem ezt megteszi, mindennap, amikor: "Ha nézi a tv-ét és leülök mellé" DE --> "kis idő múlva feláll és elmegy" "én kérdezem" DE --> "alig-alig kurtán válaszolgat"

Azt sem értem mi ez a párhuzam állítás aközött, hogyha önálló/nagylány/felnőttéválás akkor nem igényli szeretet/puszi/mese/törődés, ha meg ezeket igényli, akkor nem akar felnőtté válni. Ez egy hatalmas baromság, egy pszichológiai halandzsa. Egyébként, hamár pszichológia, az tudtommal, mindig a következő kiindulási pontot alkalmazza a lelkibetegségek kutatásában: az embernek vannak bizonyos lelki szükségletei, ha ezeket nem elégítheti ki, lelkibeteg lehet, ilyen nagyon súlyos kiváltó ok pl. a szeretethiány. Csak az embergyermeknek vannak lelki szükségletei? Nem, a felnőtteknek is. Hát akkor miről beszélünk? Jaj meg azt mondani, hogy lesz valakije, és majd attól megkapja... 1. Mi a biztosíték, hogy lesz? 2. Attól tényleg megkapja? 3. Meddig? 4. És ha attól mégsem vagy már nem, akkor mi lesz? 5. Mi van, ha az kevés, mert még a szülői szeretet is csak kéne?

A kérdező egy szóval sem említette, hogy nem akar felnőtté válni vagy nem akar önálló lenni. Lehet, hogy rendszeresen eljár bevásárolni, segít a szomszéd néninek, és szabadidejében kutyákat sétáltat zsebpénzért. Erről nem tudunk semmit. Csak azt, hogy szeretetre, törődésre vágyik. DE ez nem akadálya a felnőttéválásnak/önállósodásnak! Miért is volna? Az egyetlen dolog, amit kérdező említ, és idevág: "Én még nem érzem elég nagynak magam ahhoz, hogy már ne legyen szükségem a szeretetére", ez arra utal, hogy kérdező érzi valamilyen összefüggés van aközött, hogy miért változott meg az apukája és aközött, hogy nagyobb lett. És véleményem szerint ebben van a kulcs. Bizonyos szülők, ha gyermekük már nagyobb, nem szeretik úgy, mint kisebb korában, megváltoznak irányában. És ez nagy hiba. Nem helyes. Főként 2 oka van: 1. Belső kényszer. 2. Külső (ún. társadalmi kényszer).