Szerintetek igazam van?

A történet röviden az, hogy van egy kislányom akinek múlt héten volt a névnapja. Keresztanyja aki egyben a párom nővére, kint él Németországban és hazajött a múlt hét végén. Azt mondta hogy nem vett semmit a gyereknek, menjünk el együtt és megveszi ami kell neki.Elmentünk egy plázába azon a címen hogy vásárolunk a kislánynak cipőt, kabátot meg ami éppen kell. Vittem babakocsit, már akkor megkérdezte a sógornőm hogy minek, amikor elindultunk. Mondtam neki hogy a gyerek csak üljön a babakocsiban.Beértünk, a sógornőm beszabadult az első butikba,és már ki is kapta a kocsiból a gyereket, próbálta rá a cipőt, aztán egy másikat. Megegyeztünk hogy megkapja a sportcipőt és egy másikat télre. A sportcipőt ki akartam fizetni amikor a sógornőm kikapta a pénztárnál a kezemből és mondta hogy ő fizeti .Majd a gyereket fogta és már rohant is át vele egy máik boltba ahol a kislány felfedezte a tutyikon a Hello Kitty-t, a sógornőm mást sem hajtogatott hogy szeretnéd? Megveszem neked! Mondtam neki hogy nem kell. Van benti cipője. Mintha meg sem hallotta volna.. Szétpakolta a fél üzletet, leült a bolt közepére a kislánnyal próbálni, nem a székre, a földre. A gyereknek vett még két tutyit csak azért mert rajta van a Kitty, de amikor szóltam mintha a fülén ült volna. Megvette. 4 cipő 25.000! Mást nem vett, csak rohant a gyerekkel butikról butikra, hagyta hogy pakoljon amit akart a gyerek , aztán valahol szólt a zene oda bementek táncolni... A pofámról sült le a bőr, nem a gyerek miatt hanem a hülye sógornőm miatt. Fogtam a kislányt betettem a kocsiba, mondtam most vége menjünk haza. Ő még be akart menni valahová vásárolni, mire odanéztem a gyerek már megint a kezében és mentek pakolászni. Elszállt az agyam és mondtam hogy mit képzel én egy pulcsit nem tudok rápróbálni a gyerekre mert állandóan őket kellett keresni. Aztán a parkolóban megmondtam neki, hogy ez volt az utolsó hogy vele megyünk valahová. Én a gyerekemet nem erre nevelem! Most ő van megsértődve hogy akkor vegyek cipőt neki máskor a piacon. Én is hibás vagyok nem kellett volna a kislányt ennek kitenni.Azt mondta ha tudnám hogy kint a németek mit csinálnak! Én teszek arra, mi itt élünk és nem erre szeretném tanítani a kislányt hogy pakolunk , rámolunk mindent és majd az eladók majd mindent a helyükre tesznek utánuk. Nem győztem mindent vissza pakolni!Este a kicsi úgy fel volt zaklatva hogy csak sírt. Sógornőm egyfolytában nyüzsög, bulizik és ezt akarja ránk is erőltetni, most én vagyok a savanyú és maradi mert mindezt szóvá tettem. Most azzal védekezik hogy a gyerek jól érezte magát. Igen , ő mindenhol jól érzi magát, de egy másfél éves kislánynak nem ez a szórakozás. És ne azt hallja egy üzletben hogy szeretnéd? Majd én megveszem neked. Nem. Ez nálam nem így működik.És majd ha egyszer el kezd hisztizni a gyerek valamiért , és én azt kell mondjam hogy ezt nem tudjuk megvenni, akkor a gyerek majd azt fogja a fejemhez vágni hogy bezzeg a keresztanyja megvenné neki.Bárhová megyünk szépen ül a babakocsiban , nincs hiszti. Úgy érzem hogy ha most nem tanítom meg neki hogy hogy kell viselkedni máshol akkor később már hiába fogok próbálkozni.Még egyszer hozzá teszem én is hibásnak érzem magam mert belementem ebbe az egészbe, de ki a fene tudta előre hogy egy 42 éves nő nem tud viselkedni egy üzletben?