Meghalt a gyermekem, hogy tegyem túl magam?

Ps: most látom, hogy nem éppen friss a gyászod. Ha egy évnél is tovább tart, és nemigen oldódik, akkor feltétlenül és mindneképpen menj egy egy pszichiáterhez, aki tud segíteni neked, mert a fel nem dolgozott, különönsen a halmozott traumák egy idő után szomatikus (testi) tüneteket kezdenek produkálni, mindenféle nyavalyákat, amelyek végül el is vihetik az embert. Ezért jó a segítség.

A lányodnak azonban FELTÉTLENÜL pszichiáter kell, de azonnal! A két testvér halála miatt, a szülei válása miatt és miattad is. Túl sok teher van rajta. Bármennyire is fáj a gyermeked halála miatti gyász, mindig gondolj arra, hogy nem teheted a megmaradt élő gyereked nyakába a saját fájdalmadat.

öszinte részvétem.

Még bele gondolni is borzaszto egy ilyen tragédiába.

Az idö talán majd segit,de azért valamilyen csoportot valoban jo lenne,ha keresnél,mert ezzekel beszélgetésekel, talán találnál egy megnyugvást magadnak és a családodnak.

Őszinte részvétem! Borzasztónál is borzasztóbb lehet egy gyermek elvesztése, pláne 2 gyereké!

Ők már kis angyalkák és a nagyobbik angyalkád most vigyáz a kis angyalkádra és ők most boldogak hogy újra együtt játszhatnak!Figyelnek titeket fentről és azt szeretnék látni, hogy anya és a tesójuk boldog és nem sír miattuk.

[link] itt olyan édes anyák írnak akik elveszítették gyermeküket, lehet találsz itt segítséget!

Kitartás és vigyázz a gyermekedre!

Szia.

Először is őszinte részvétet szeretnék kívánni.

Ezt a dolgot sosem fogod tudni elfelejteni és mindig emlékezni fogsz arra a 9 évre amit vele töltöttél.

De azzal nem segítesz neki, hogyha nem engeded el és nem fogadod el a halálát. Így szegény kicsi lélek nem tud elmenni az angyalkákhoz és itt ragad a földön. És neki ez nem jó.

Nekem az tanácsolta a pszichológus(nagyapám halálakor), hogy írjak neki egy levelet, egy személyes dolgát tegyek a szobámba és minél előbb engedjem el őt. Bár nekem ez a dolog nagyon kinyilvánult, mert a házba egyedül nem mertem megmaradni, egyedül nem mertem aludni, égnie kellett a kis villanynak ilyenekben nyilvánult meg az, hogy nem engedtem még el őt.

Ez így ment fél évig. Ekkor, lehet hülyének nézel, de álmomba jött egy ismeretlen ember és mondta, hogy nagyapámnak jobb helye lenne, de így nem boldog mert nem engedem el őt. Ha elengedem akkor megnyugszok én is és őneki is jobb helye lesz. Ezután az álom után engedtem el őt és ezután tudtam egyedül itthon maradni.

De ez nagyapám volt csak. Élő testvért nem veszítettem el. De 3 testvért vesztettem el úgy, hogy anyukám a félidőben elvetélt. Igaz kicsi voltam még de azért felfogtam azt, hogy készültem a kistestvére, nézegettük a babakocsit, a babaruhákat, a kiságyat stb. és egyszer csak vége lett. De egész kicsi korom óta érzem, hogy valaki vigyáz rám és nem engedik, hogy bajom érjen. Sokszor mentettek meg.

Neked is azt tudom tanácsolni, hogy engedd el a kisgyermekedet és ha ő boldog lesz vissza fog hozzád térni. Bár látni már nem fogod őt de érezni érezni fogod.:)

Lehet most sokan bolondnak tartanak de nem vagyok az.

Előző válaszolónak írnám: Én nem gondolom, hogy bolond vagy. Az én Nagymamám mikor elvesztette a fiát mindig azt álmondta, hogy egy kisgyerek teli vízzel, nehéz vödröt cipel, alig bírja el és nagyon szomorú. Mindig felzaklatta ez az álom. Aztán mondta neki valaki, hogy a meghalt fia az, aki cipeli a nehéz vödröt, ami tele van a Nagymamám könnyeivel. Azért tér vissza mindig ez az álom, mert nem képes Őt elengedni. Engedje el, hogy ne kelljen a vödröt cipelnie a könnyeivel. Egy ilyen jellegű beszélgetés segített neki "feldolgozni" a gyászt. Megbékélt a megváltozhatatlannal, onnantól kezdve nem tért vissza ez az álom neki, lelkileg is hamarabb rendbe jött.

Őszinte részvétem...