Nem vagyok anyának való! De már késő. Mit lehet tenni?

Wolf Katinak van egy férje és a gyerekeknek két oldalról nagyszülei.Neked egyedül a szüleid vannak,így tényleg nehéz.Annyira utálom az olyan pasikat,akik szarban hagyják a párjukat.Azt viszont nem tudom,hogy ő is azon volt-e,hogy tartsátok meg és csak utána lépett le vagy ő eleve abortuszt akart.

A problémádra két dolog adhatna megoldást.Ha kevesebbet dolgoznál és ha lelkileg is érett lennél az anyaságra.

Ìgy ha anyud "neveli "a babát te egy szombaton pihenj amennyit lehet,és vasárnap csak a babáddal foglalkozz.....

Gyerektartást ad az exed??Ha nem akkor igényeld és az állam fizeti majd.Az exen pedig behajtják.

Pénzre szügsége lesz a gyermekednek ha nagyobb is lesz.

Nekem sem könnyü.Igaz van férjem viszont ö reggel 6 kor megy és még miost sincsen itthon.2 kisgyermekkel vagyok egyedül 1,5 ´és 3,5 évesek.Nagyszülök nagyon messze laknak rájuk nem számíthatok.A legközelebbi rokon is 70kmre lakik.....Gondolhatod.Van,hogy a férjem még vasárnap is dolgozik.4 éve egy éjjelt nem aludtam végig.A fiam most is minden éjjel 4x 5x megébred.Vagy a lányom ébred pisilni.Mikor meg betegek...Le sem írom.Èn is hulla vagyok.Ès mi lesz ha ,megyek dolgozni??Fogalmam sincsen...

Ezt csak azért írtam,hogy szedd össze magad.Legyé anyja a babádnak.Próbáld magad levezetni egy kis kocogással,jó zuhannyal és irány a babád...

Kitartás!!!!

Ennyi idős voltam mikor szültem a lányom.

15 hónapos koráig tudtam vele otthon lenni és csodálatos volt.

Neked azért vannak ezek az érzéseid mert fáradt vagy és tudod a szíved mélyén, hogy te szeretnéd nevelni. Te szeretnéd az első lépéseit látni, az első szavait hallani.

Gondolj bele ha nem kellene dolgoznod mennyire más lenne minden. Ha nagyon őszinte vagy fáj, hogy anyukádat nézi az anyjának. Ezt el is hiszem, de most ez van.

Most ez az időszak egy kis ideig nehéz. Aztán figyeld meg ha elkezd beszélni, tudod tanítgatni, el fogsz tőle olvadni annyira fogod imádni, hogy az szinte már nem is lesz normális:)

Mikor 30 éves leszel lesz egy 9 éves nagy lányod. Hiába is tiltakozol ha lesz új párod szülsz egy tesót is, és el sem hiszed amiről most írtál.

Néhány év múlva áldod az eget, hogy nem öregasszonyként szültél.

Tudod milyen csodás, hogy fiatal vagyok, jól nézek ki, és ma elvittem a 10 hónapos unokám sétálni és azt hitték, hogy az én kisbabám.

Mert a lányom sem 35-40 évesen szült mint manapság sokan. A sok szempontból jó oldalát a fiatalon történt szülésednek egyszer remélem te is megtapasztalod. Nagyon jól tetted, hogy megszülted a babád, gratulálok.

Végül is érthető ezek után/ilyen körülmények között,hogy nem vagy a legjobb passzban és nem vagy a legtürelmesebb.Azért szerintem a párodnak igen is kellene segítenie,ő ugyanúgy szülő,mint te vagy-amúgy ezen annyira ki tudok akadni...nem azt mondom,hogy hibáztasd,de azért az ő felelőssége is volt,hogy védekezzetek,ha nem akart babát,törődnie kellett volna veled,odafigyelnie rád ilyen téren(ha sajnos te felelőtlen voltál).Szóval én nem mondanám rá,hogy nem hibás,mert ő nem akarta-akkor tehetett volna ő is ellene...szóval én elvárnám tőle,hogy igen is segítsen.

Szerintem a kislányoddal való kapcsolatod jobb lesz,ha nagyobb lesz-azok alapján,amiket leírtál.Egyébként a babákért,ilyen kicsi gyerekekért tényleg nem mindenki rajong,nem mindenki tudja őket olyan jól kezelni.Lehet egyszerűen te is ilyen tipus vagy+a körülmények,azért gondolom csak jó lenne,ha a párod melletted lenne,illetve nem kellene ilyen kisgyerek mellett melóznod-ráadásul nagyon fiatal vagy még.Én nem tudnám ugyanezt elképzelni,amit te csinálsz.

Kicsit túl megértő vagy az exeddel: érthető, hogy nem akarta, meg hogy nem látogatja, meg nem akarta, stb. Ő CSINÁLTA, KÖNYÖRGÖK! Komolyan, milyen f*szok vannak már. Betenni be tudja, aztán elhagy? Szerintem nem heverted ki, hogy ő elhagyott, és egyetértek, hogy szakember segítsége kellene neked. Hogy a gyerek apjával kapcsolatos érzéseidet megdolgozhasd. Én személy szerint nagyra becsüllek, és tisztellek, hogy bevállaltad a gyereket. A kapcsolatunk elején én is megmondtam a páromnak, hogy védekezem, de ha mégis úgy alakul, nem fogom elvetetni a gyereket.

Megértem a lelkiállapotodat, hogy szomorú vagy és zavarodott és türelmetlen. Szerintem nem a gyerek miatt, hanem egyszerre több mindent kell feldolgozni, és nehéz terheket. Sok erőt, bocsáss meg magadnak, és ha szeretni akarod a gyereket, meg fog jönni az érzés a maga idejében.

Aranyos vagy :)

Kitartás, ez csak most nehéz, mert most már nem vagy kislány, de még nem vagy kiforrott nő, azaz kiforrott Édesanya, ezt a szerepet még a Te édesanyád tölti be a családban ha jól értem. Ha elszáll a nehéz időszak, egy emlék marad az egész küzdelem a lelkiismereted és a tetteid között, a lányod pedig szeret, csak kicsi még és nem tudja hova tenni a személyedet Anyukád van vele, de biztosan érzi hogy szereted, csak máshogy viszonyul hozzád. Kitartást ! Okos vagy hogy tanulsz, vinni fogod valamire, van egy csodálatos gyereked, sokan bármit megtennének Érte, neked megadatott, plusz az is, hogy tanulhass és okosodj, és egy segítőkész nagyi is, ami szintén hiánycikk.

Később pedig fiatal, de diplomás, öntudatos nőként simán találsz egy helyes és okos pasit, aki apja helyett apja lesz a kislányodnak, és akkor lesz teljes az életed. Sok sikert hozzá, talán már közelebb van, mint gondolnád :)