Nem vagyok anyának való! De már késő. Mit lehet tenni?

Van egy 10 hónapos lányom, de nincs türelmem hozzá. Dolgozok minden nap 6-tól fél 4-ig, s mikor hazaérek már nagyon kiborul a bili. Idegesít a brümmögése, a nyekergése, alig várom legyen este 8 tegyem le aludni, aludjak én is, nem tudok vele mit játszani, állandóan ölbe akar lenni, s onnan lemászni, hogy mászkáljon, de nincs türelmem vigyázni rá... Totál kivagyok már. Nem nagyon szeret engem, soha nem örül ha megérkezek, vagy ha mégis nagyon ritkán. Próbáltam vele bújósabb lenni, hogy kicsit bújjon hozzám, énekeltem neki, de eltaszított, s mindig ez megy.

Nem érzem, hogy erős lenne a kettőnk közti kötelék... Szeretném, hogy az legyen, de nem értek az ilyen kicsi babákhoz. (Egy 15 éves kamaszt könnyebben le tudnék szedni egy 10 emelet magas tömbház tetejéről, lebeszélvén az öngyilkosságról, mint egy 1 éves gyereket rávenni arra, hogy adjon egy puszikát...) Szóval hogyan tudnék bennsőségesebb kapcsoltot kialakítani? Hogyan lehetnék türelmesebb vele? Hogyan szerettethetném meg magam vele? Még pici, meg minden, de nagyon akaratos, makacs, önfejű és önálló. Pl nem engedi, hogy itassam én a pohárból, egyedül akar, nem érdekli, hogy rászólok, hogy "Nem szabad!"-anyámra úgy ahogy hallgat- csakazzértis odanyúl... Mosolyog, néz rám, s csak piszkálja a dolgokat...

Imádom, bár türelmetlen vagyok, és sokszor idegesít, de tényleg szeretem. Csak néha olyan, mintha a testvérkém lenne... Hogyan legyek az ANYJA és ne a testvére...?

Szar vagyok, tudom, de szeretnék változtatni...

Mit tehetnék?

21L