Nem vagyok anyának való! De már késő. Mit lehet tenni?

olvassátok már el a kérdést, mielőtt válaszoltok, nem azzal van baja, hogy dolgozni kell, hanem azzal, hogy a gyerekkel kell törődni...

nem mindenki anyatípus, ez egy idő után kialakul, de egy ennyire kicsi gyerek még azokat is ki tudja borítani, aki egyébként szereti őket. megint mások szeretik a gyerekeket, de csak onnantól, hogy értelmesen lehet velük kommunikálni, nem gügyögni. (ez az Artemisz-típusú nő Jean Shinoda Bolen "Bennünk élő istennők" c. könyvében, ami görög istennők archetípusaival mutat be emberi egyéniségtípusokat). ha anyukád foglalkozik a gyerekkel, akkor nem fog érzelmileg sérülni, mert mindig van, akire számíthat, te meg majd később jobban összebarátkozol vele, amikor nagyobb lesz.

az apjával nem vagytok már együtt? mert hátha ő meg pont az ilyen kicsi gyerekeket szereti babusgatni stb.

18.23

DE DURVAAA azt hittem defektes vok! De ezek szerint én is csak Artemisz típusú nő vok, ez nagy megkönnyebbülés, kár h nem lehet rögtön 10 éves gyereket szülni :(

Nem tudom, ha megnéznél egy drámát egy kisgyerekről aki halálos beteg, egyből megváltozni a gondolkodásmódod.

Ez most nem vicc, komolyan mondtam. Interneten is tele van olyan hírrel a sajtó, hogy egyéves gyerek bennégett, stb., teli a kórház beteg kisbabákkal, ha ilyen hírt hallok (pedig nekem nincs ilyen gondom, mint Neked, holott nekem is örökmozgó dackorszakos gyerekem van, 14 hónapos) határtalan örömet és megnyugvást érzek, hogy az én kicsim itt van mellettem, egészségben.

Korán jött a gyerek Nálad, ez totál egyértelmű. De mivel ezen változtatni már nem lehet, türelmesnek kell lenned, a gyerek nyilvánvalóan érzi rajtad hogy még a hangjától is falramászol, még jó hogy nem akar puszikálni Téged. A gyerekek nem hülyék, csak kicsik.

Légy vele türelmesebb, ezen más nem tud változtatni, csak Te magad.

szia! Úgy gondolom szülés utáni depressziód van,és fáradt vagy.Nem könnyű egy babával az biztos.21 vagyok mint te nekem egy 5 hónapos kisfiam van,nagyon szeretem a mindenem de sokszor nekem sincs türelmem,erőszakos,makacs,és sokat hisztizik ha valami nem tetszik neki,ez sokszor tanulás mellett(fősulis vagyok) nagyon fárasztó.Tudod mikor nagy gonddal,örömmel megcsinálod az ebédjét és kezd nyafogni,köpködi ki,és nem hajlandó meg enni,akkor borzalmasan érzem magam,hogy biztosan direkt csinálja,meg direkt mindent nehezít vagy,nyafog mert nem fogom egész nap egy idő után kiborít,pontosan tudom milyen ha este már nincs kedved a nyafogást hallgatni vagy küzdeni vele mikor álmos de csak azért sem alszik,ez sajnos ilyen.Tudom magamról nem vagyok türelmes ember és hogy egy 1-2 éves babával már jobban tudok bánni(van egy kisöcsém) de muszáj a nehézség is a gyereknevelésben,túl egyszerű lenne az élet ha kapnánk szülés után egy 3 éves,izgő-mozgó,cserfes,szorgalmas,okos kisgyereket aki hallgat ránk,fegyelmezett.Sokszor én is úgy érzem van még egy kisöcsém,és tudom előre mi a mi kapcsolatunk a fiammal inkább baráti testvéri lesz mint szülő gyerek viszony,vigyázok rá nevelem,szeretem,babusgatom, de mégis érzem nem ugyanolyan mint mondjuk majd a későbbi testvérénél amikor már kicsit idősebb tapasztaltabb érettebb vagyok.Úgy gondolom nem baj ha ilyen a viszony egy bizonyos mértékig.Ez nem azért van mert fiatalon lettünk anyák,ennek lelki oka van,és ezzel nincs is gond,nem baj ha a felnőttnek marad egy kicsi gyermeki én része is. Elé súlyos szülési depresszióm volt mára már sokkal jobb a helyzet,sokat tett hozzá a bánásmód amit kaptam a kórházban a párom távolléte és az amúgy is labilis lelkivilágom.Egy baba sok türelmet időt igényel, ezért nagyon fontos hogy tudj mellette kikapcsolódni,hogy tudj néha magad lenni,hogy tegyél olyat amit szeretnél,hogy ne fásulj be mert ezekért a gyermeked fogod hibáztatni és annak az lesz a vége hogy megutálod ő pedig érezni fogja rajtad a hozzáállásod.A kislányod imád téged,hiányzol neki,te vagy a mindene,de sajnos mivel dolgozol így nem lehet veled mindig pedig azt akarná,és este fáradtan szintén "ellököd"magadtól még jobban vágyik rád,haragszik rád mert nem lehet veled.Nem tudom mennyire muszáj dolgoznod,de ha teheted mellette igyekezz sokat játszani a lányoddal hetente 1x kikapcsolódni hidd el segít.Ha továbbra sem múlik el az érzés keress fel egy szakembert nem szégyen segítséget kérni,tényleg.Azon meg ne aggódj ha egyelőre nem érzed magad igazán anyának csak testvérnek majd megváltoznak az érzések,és sosem lesz baj ha kicsit testvér,barát is anya is vagy egyben. Fel a fejjel,minden rendbe jön.Nagy dolog fiatalon bevállalni a babát és nehéz is,de hidd el meg lesz a gyümölcse a fáradtságnak! Sok sikert és kitartást! 21L

Ui: a rosszindulatú válaszolók előbb nézzenek magukba és a saját házuk táján sepergessenek nem ítélkezni kéne,segítséget kért nem megvetést!