Örültök a hozzátok közel álló örömének, ha látjátok, hogy ez azt jelenti, hogy mostantól háttérbe vagytok szorítva és egy ideig nem számíthattok a másikra?

Nincs gyerekes felfogása, egyáltalán nincs. Minden más kérdésnél közmegyegyezéssel állítja a válaszadók többsége, hogy a barátság örök, de a szerelem..., nemdebár? Ez ilyenkor miért kivétel?

Nekem is van párom, és tiszteletben tartom, ha a párom barátjának szüksége van rá, akkor nekem nem kell minden esetben ott lennem, és fordítva. Én tisztelem a párom barátait, akik gyakorlatilag ovis kora óta vele vannak, míg én másfél éve.

Komolyan ez lenne a gyerekes felfogás? Hogy egy igaz barát csak akkor kell, mikor nincs valami pasi, aki ki tudja meddig lesz velem, ha szakítunk, akkor meg előveszem a szekrényből a régi barátokat?

Én is egyetértek a kérdezővel...Sajnos ez egy örök-dilemma. Én már számtalanszor mentem úgymond "gyertyatartónak", és borzasztó érzés volt.Főleg,hogy nekem sokáig nem volt komoly kapcsolatom,csak rövid pár hetes-hónapos kapcsolataim,míg mások már együttéltek a párjaikkal.

Aztán nekem is lett kapcsolatom,én nem hívtam másokat gyertyatartónak,mindig úgy intéztem a közös találkozókat,hogy azért többen legyünk,minimum 5-en,6-an.De ez sem megoldható mindig!

Ha te már mondtad neki, hogy ez rosszul esik neked, és ő azt vette le belőle, hogy irigy vagy a kapcsolatára,akkor hagyd szerintem. Egy ideig hanyagold a társaságát,hátha leesik neki a tantusz és keresni fog!