Hogyan dolgozzátok fel, hogy nem számíthattok a szüleitekre és léptek tovább?

Szia!

Ezt teljesen nem lehet feldolgozni, de ha független leszel, lesz társad és gyermeked, nem fog ennyire bántani a dolog, ezt tapasztalatból írom. Amíg a szülőkre vagy utalva, nehéz a helyzet, de ha önálló leszel, elcsitul majd benned a düh, és úgyis a saját családodra fogsz koncentrálni. És tudod a dolog pozitív oldala? Hogy te tuti nem ilyen szülő leszel! Általában az ilyen emberekből remek szülő lesz, mert nem akarják, hogy a gyerekük úgy éljen, mint ők.

Szóval nyugi, mihelyst önálló leszel, nem kell a szüleiddel foglalkozni.

Sok sikert!

Hát én pont így ahogy te,tanultam,dolgoztam,majd munka mellett tanultam.Takarékoskodtam,meghúztam magam,hogy minél előbb a saját lábamra állhassak.Olyan embert választottam házastársnak aki partner ebben,és most ketten segítség nélkül építjük az életünket.Nem panaszkodom.Ketten a hegyeket is odébb hordanánk.

Ez az anyagi függetlenségem.

De viszont az érzelmi függetlenséget nem tudtam elérni.Bármennyire sokszor csalódtam,hogy érzelmileg nem állnak mellettem,mégis szükségem van az útmutatásukra,és a véleményükre.Épp most voltam anyukámmal közölni,hogy eldöntöttem,otthagyom a munkahelyem,ahol 16 éve dolgozom.Nem örült neki,bár mindenki más helyeselte,én mégis az ő véleménye miatt elbizonytalanodtam egy kicsit....

Nos én a korom miatt is tudnék mesélni,hogy mennyire lehet feldolgozni az ilyet...

Inkább azt mondanám,hogy sok év múlva már nem az a kérdés,hogy feldolgoztad,hanem az,hogy el tudod-e felejteni...

Az én családom hasonló lehetett mint a tied.Ezernyi ígéret-de semmi sem valósut meg..Ha gyűjtöttem pénzt,kölcsön kérték-amikor visszakértem a kölcsönt rám kiabáltak,hogy "zabáltál nem?" szóval ismerős az egész..

Emlékszem már évek óta külön éltem(már saját családom volt) Egy nap az orruk alá dörgöltem az összes gyerekkori sérelmemet..Egyszerűen letagadták,és az volt a válasz,hogy "De felneveltek!Fedél volt a fejem felett,nem éheztem,és iskolába jártam! Embert faragtak belőlem"

Igen,ebben igazuk volt.Így most úgy veszem,hogy vannak akik megfizetnek azért hogy embert faragjanak belőle..Én fizettem..Ahogy te is..Fogd így fel,és nem fog annyira fájni a szülők közömbössége..Később már úgysem ez fog fájni,hanem más dolgok..Később ha majd évek óta külön élsz,saját életed,családod lesz,akkor már ritkán fognak az ilyen sérelmek eszedbe jutni..Ezeken kár rágódni,mert jobb nem lesz,és idővel magadra is büszke leszel,mert te elmondhatod,hogy minden amid van,amit elértél az életben csakis MAGADNAK köszönheted.A szülők nem segítettek,minden a saját sikered..

sok sikert hozzá

és ne okold őket. a szüleid annyit adtak,amennyit bírtak. alapból nem érdekük kevesebbet adni sem érzelmileg,sem anyagilag. olyan,mintha egy oroszlán elől futnának: előbb nem állnak meg,mert nem érdekük. Többet viszont nem tudnak futni,mint amennyit bírnak és egyszer csak összeesnek....ha az oroszlán előbb fárad ki, mázli, ha nem,akkor pech.

Szóval így is megkaptad azt amire képesek voltak, tőlük ennyi tellett. Kívánom, hogy ami hiányzott érzelmileg, vagy anyagilag, azt máshonnan be tudd majd szerezni.

Ebbe fektess energiát szerintem, az csak pazarlás, ha abba feccölöd, hogy a múlton rágodj :)