Nagyon félek a terhességtől? Más nőknél ez hogy volt?

Én nem a fájdalmaktól félek, hanem a komplikációktól, és attól, hogy a szülész esetleg sz.rik bele, hogy maradandóan megsérülök, mert ugye ez "vele jár". Sajnos sok ilyet hallottam. És nem "jár vele".

Én ezért addig nem merek gyereket vállalni, amíg nem tudom megfizetni a magánkórházat, dúlával, jó szülésznővel. Erre spórolok, szerencsére már azt hiszem nem sokáig.

Viszont hallottam már olyanról, hogy valaki ugyanígy tervezte, aztán a baba kicsit előbb akart jönni, és rohanhatott a legközelebbi kórházba. Az eredmény durva gátmetszés, bunkó orvos, és egy édes kisfiú.

Miért van mindenki lepontozva, aki nem kicsinyli le a félelmet, fájdalmat? (És az elsővel mi bajotok van, ha ő egyszer így tapasztalta?) Minden anyának önfeláldozó hősnek kell lenni, és utólag bagatellizálni a fájdalmat? KOmolyan néha azt hiszem, hogy valami titkos összeesküvés van a nők között, és köteles mindenki átszellemült mosollyal azt mondani, hogy "ó, nem is fájt", "ó, megérte" stb. Szeretnék már egy olyannal találkozni, aki igenis bevallja, hogy mondjuk krvára fájt - attól ő nem lesz rosszabb anya és nem szereti kevésbé a gyerekét. Az ember nem mazochista.

Erősítem azoknak a táborát, akiknek semmi kedvük a hüvelyi szüléshez, és undorodnak a gondolattól is. Gyermeket viszont mindenképpen szeretnék (még mérlegelem az előnyöket -hátrányokat abban a kérdésben, hogy hogy szüljem meg), csak én nem dicsőítem a "szükséges" női szenvedést. Jöhetnek a kövek.

30/N

Ma 11:11! Senki nem kicsinyli le a félelmet, a fájdalmat pedig senki nem tagadja. Csak azt teszi mindenki hozzá, hogy egy pillanat alatt tűnik el abban a mámorban, amit érzel a kisbabádra nézve.

Most őszintén, ha a szülőszoba valóban egy mészárszék lenne ahol ráadásul sintérek dolgoznak, szerinted lenne az az agyatlan nő aki második, harmadik babát vállalna? Itt pont arra törekedik mindenki, hogy megnyugtassa azokat akik még nem szültek, hogy ne hallgassanak a horror történetekre, a szülés az élet természetes része, senki ne fossza meg magát ekkora boldogságtól, ha csak a félelem tartaná vissza.

Én nem félek.

És a szüléstől sem.

Egyszerűen tudom, hogy remekül fog menni minden.

Én mástól félek az életben.

Nem mindenki egyforma.