Öngyilkosság. Gyávaság, vagy bátorság?

Papoltok itt a gyávaságról, önzőségről, anya iránti szeretetről meg az élet értékéről egy depressziós embernek? Ti hülyébbek vagytok, mint a kérdező!

Elárulom, hogy egy depressziós ember számára az élet örömei mind múlandóak, ezáltal feleslegesek, értéktelenek. Saját maga miatt ne tegye meg az öngyilkosságot - nem azért, hogy mert az anyjának fájdalmat okozna. Igen, az öngyilkosság önző és gyáva dolog, ezzel a legtöbb öngyilkos tisztában van, csak mivel nem lát más lehetőséget, lesz@rja. Ne próbáljátok meg normális fejjel felfogni, és a normális indokok 99%-a nem működik, dobhatjátok a kukába. Ezt most azért írom le, mert előbb-utóbb sajnos mindannyian szembesülni fogunk egy-egy depressziós családtaggal, baráttal. És a kioktatás, az idióta, kéretlen tanácsok, a beteg szándékainak nem komolyan vétele, a prédikálás mind mind csak lejjebb lökik a depresszióst. Ezek egyike sem segít. Tudjátok, mit csinálnak a pszichológusok, pszichiáterek? Kérdezgetnek, beszéltetnek. Tanácsot nagyon nagyon ritkán adnak, és akkor is inkább te adod a tanácsot magadnak. Ezt most tényleg csak azért írom, hogy ha élőben ilyen emberrel találkoztok, az, amit ide leírtatok, nem segít, sőt...

Tudom, én is voltam ott, mint a kérdező, sőt, még tovább is.

Kérdező, neked annyit tudok mondani, hogy ez magától nem fog megoldódni, sőt, egyre rosszabb lesz, ide szakember segítsége kell, viszont jó hír, ők tudnak segíteni. A leírásodból úgy veszem ki, nem fordultál még a problémáddal orvoshoz - az viszont igen butaság lenne úgy véget vetni az életednek, hogy egyetlen esélyt sem adsz neki, azaz magadnak, nem? :) Annyit megér, vesztenivalód nincs.

24/F

Akkor kérdezek:

Kedves kérdező! Miért gonolod, hogy az egész világnak kötelessége megsiratni, ha meghalsz? Gyászolni téged?

A sulinkba járkált egy pasi, aki a cigizésről akarta leszoktatni az embereket. Mondta, hogy számoljuk össze, hány emberért ejtenénk őszinte könnycseppet, ha meghjalna. 8-10et mondtunk. Erre azt mondta, ha nem kezdett volna dohányozni, akkor olimpikon sportoló lett volna belőle, és egy egész ország siratta volna, ha meghal. Tavaly előtt halt meg és a kutya se siratta meg. Ő is csak szerette volna, ha mindenki odáig meg vissza van tőle.

Depresszióval meg kár takarózni. A depressziósoknak azért általában nem az a bajuk, hogy a család-barátnő körüludvarolja, épp csak az Aktívban és a Fókuszban nem szerepel minden este!

22:05 a depresszió egy betegség, bármikor bárhol beüthet. Tény, hogy kicsit túl van spilázva újabban, meg már azt is depressziósnak mondjuk, aki simán szomorú, de itt, a kérdezőnél egyértelműen látszik, hogy ez a probléma. És ez is nagy tévhit, hogy depressziós csak az lehet, aki borzalmas körülmények között él, hülyeség. Nekem még annyi problémám se volt, mint a kérdezőnek, tök jó életem volt, amíg meg nem akadt egy fogaskerék, és hirtelen elkezdtem minden erőfeszítést és értéket értelmetlennek és céltalannak látni.

24/F

"A lényeg, hogy ki kell rángatni valahogy az embert a bántaból, felébreszteni, elgondolkottatni. Új hobbira, célokra van szüksége,kirángatni az önsajnálatból...."

Ebben teljesen igazad van! Csak sajnos ez nem ilyen egyszerű, hogy te most ide beírod, hogy találj új célokat, és akkor ő "Ja hát tényleg erre nem is gondoltam!" és akkor pikk-pakk helyre rakja az életét :) A depressziós embernek nincs ereje, kedve, motivációja helyrerakni az életét, nem látja értelmét, nem látja jobb élet lehetőségét. Emiatt egyszerűen MUSZÁJ, szükség van szakember segítségére. Anélkül nem megy. Magától senki sem tud kimászni a depresszióból, esetleg ha körülveszi pár nagyon jó barát, akik hajlandóak akár a saját idejüket is a betegre fordítani, és nem egy-két napig, hanem hónapokig... ilyen viszont valljuk be, kevés embernek van.

A depressziót meg ne keverjük a szomorúsággal. Ha valakinek történik egy rossz dolog az életében, az szomorú. A depressziós ember nem is igazán szomorúságot érez, hanem egy nagy ürességet, semmit, nullát, értéktelenséget.

24/F

is-is. gyáva, mert ahelyett hogy megoldanád a problémáidat elmenekülsz... és bátor, mert az ember általánosságban fél a haláltól, te meg ráadásul a saját kezeddel vetnél véget az életednek...

amúgy meg amióta világ a világ én folyamatosan így érzek...hogy felesleges vagyok...észre sem vennék ha eltünnék a Föld színéről...gondolatban már milliószor elképzeltem a halálom...és nem tartom kizártnak, hogy egyszer egy szép napon megteszem a dolgot...de megpróbálok minden erőmmel élni...jól élni...ameddig bírok. 27/nő